A „MAGYARRENDŐR” – – pofázunk és égünk –

– pofázunk és égünk –

 

Kezdjük egy kedves kis vallomással: eszem ágában sincsen éltetni egy olyan erőszakszervezetet, melyet a nemzetközi törvények értelmében akár még terrorcsoportnak is lehetne nyilvánítani, és ezért ne várd, hogy nyálas bejegyzés következik, ahol büszkén ecsetelem a disznók hős dolgait! És folytassuk egy másik lényeges mondattal: tisztában vagyok vele (és szerintem te is), hogy ma a magyar rendőrség (a sünök gyűjtőhelye) egy érdekes tömörülés – mert vannak benne igazi és vannak hamisundorító személyek is.

Ez utóbbiak többen.

Még.

 

A magyar rendőr ma, 2011-ben arról ismerszik meg, hogy folyamatosan a világ felé kiáltja: meg van kötve a keze, nem tehet semmit a békés magyar (fehér) emberek védelmében, nem kockáztat és nem mérlegel, nem dönt, mindössze jól idomított majom módjára azt teszi, amire felesküdött felkérték utasítják.

Réges-régen, mikor még tökös rendőrök rótták az utcákat, és el-elcsattant az a gumibot a rossz emberek hátán, volt a magyarrendőrnek becsülete. Manapság pedig leköpik, lökdösik, fenyegetik őket, és ha nagyon erősködnek, nagyon „el akarják kapni a bűnt” (azannya, micsoda kifejezés!), az életükkel játszanak.

Inkább nem játszanak.

Na, barátom, nézzük meg, mit szedhetünk össze a védelmükben – és ellenükben!

 

Előre szólok, hogy billenni fog a mérleg!

 

 

A fegyverhasználattal indítunk, mert ez egy eléggé mocsáros terület. Többen belesüllyedtek már, és szeretném, ha tiszta vizet öntenénk a pohárba. A magyarrendőrnem használhatja a fegyverét, vagyis sosem fogod látni pisilni az országút szélén, mert inkább maga alá hugyozik rondít, még azon az áron is, hogy a többiek kiröhögik. Mármint a többi magyarrendőr…

Egyszóval. Ha meg is támadják, ha azzal fenyegetik, hogy életét veszik (kapával, kaszával, ásóval és egyéb egzotikus fegyverekkel), a magyarrendőr nem veheti elő a fegyverét és nem lőhet. Még a saját kibaszott életét sem védheti meg! Mit várunk akkor, mikor minket kellene megvédenie?

 

Azt mondja egyébként az 52-es paragrafus kettes bekezdése: „A lőfegyverhasználat saját elhatározásból vagy utasításra történhet”, és ezen nem ér röhögni. Meg vannak ilyen hülyeségek is, hogy: „Lőfegyverhasználatnak csak a szándékosan, személyre leadott lövés minősül”. Hidd el, hogy valami hihetetlen, kimeríthetetlen tárház a rendőrségi törvény – nem lepődnék meg, ha egy-egy ember, aki végig elolvasta, megbolondult volna tőle. A kétségbeesett röhögés, no meg az sok gőz miatt, ami a fejében termelődött és nem tudott távozni a fülein keresztül.

Szemezgetni támadt kedvem (csak hogy jobb kedvre derüljünk):

 

·         a rendőr bármely dolgot fegyverként használhat,

·         nem minősül lőfegyverhasználatnak a rendfenntartás céljára rendszeresített gumilövedék,

·         nincs helye lőfegyverhasználatnak, ha a rendőri intézkedés célja tárgyra vagy állatra leadott lövéssel is elérhető, illetve

·         ha olyan személy életét vagy testi épségét veszélyezteti, akivel szemben a lőfegyverhasználat feltételei nem állnak fenn,

·         lőfegyverhasználatot a következő sorrendben meg kell előznie felhívásnak vagy

·         más kényszerítő eszköz alkalmazásának, vagy

·         figyelmeztetésnek, hogy jön a lőfegyverhasználat, vagy

·         figyelmeztető lövésnek.

 

Közröhej.

Abban az esetben, ha a magyarrendőr igyekszik jogszerűen eljárni (ha egyáltalán képes volt egy kicsit is figyelni az órákon és megtanulni a jogszabályokat), akkor külföldi kollégáival ellentétben, akik egy-egy másodperc alatt döntenek, ő legalább 6-8 másodpercig gondolkozik és futtatja a szemei előtt a paragrafusokat, hogy a helyzetnek megfelelően járjon el. Figyelmeztessen, lőjön a levegőbe (kacsára vadásszon?), fogjon egy fegyverre emlékeztető, de nem fegyvernek minősülő levágott disznólábat (nem a sajátját), blablabla és blablabla…

Addig meghal.

 

A magyarrendőr manapság tehát komoly dilemmába kerül, hiszen szeretne az esküje szerint eljárni és dolgozni, miközben egy választott rezsim kibaszott mocskos kiszolgálója, aki már-már csak amolyan robotszerepet tölt be, háziszolgát a határokon belül – komornyik, ha jobban tetszik neked. Egy hülyegyerek, aki csak azt kérdezi: „mindennel meg vagytok elégedve, uraim?” – és ez azért elég kemény dolog.

A magyarrendőr első és legjelentősebb XXI. századi fellépése 2006-ban történt, amikor fülét és farkát behúzva settenkedett a lángoló gépkocsik árnyékában, azon reménykedve, hogy senki sem veszi észre a lehugyozott nadrágját meg a sötét foltot az ülepénél. Hiába vagyok a haverod, meg hiába gondolod, hogy én folyamatosan csak a rezsim ellen tudok pofázni: akkor és ott ennek a csürhének össze kellett volna csapnia a másik csürhével, nem pedig kullognia. Ez is jelezte, hogy miféle irányítás alatt áll a szervezet.

Tudnék mesélni róla, miféle semmirekellő bagázs volt ez már a gengszterváltás előtt is, hogy az örömük abban teljesedett ki, mikor fiatal srácokra és lányokra vadásztak a „diszkópéntek” és a „diszkószombat” éjszakáján, de a cigányokkal megrakott 1200-es Zsigulikat hagyták tombolni a faluban. Mesélhetnék a disznó tolvajokról, akik a két közeli városka összehaverkodott rendőrei voltak, és mikor elkapták őket, hosszú hónapokig nem volt egyetlen körzeti megbízott sem a közel 40 ezer lakosra, mert nem tudtak egyetlen Béla Kettőt sem átcsoportosítani Baranyából. Vagy azt is elmesélhetném, hogyan vagánykodott Sanyi, a „pénztek este már nem vagyok szolgálatban, de bármikor abba helyezem magam” faszfej a Hungaroring előtti autós mozinál odaát Mogyoródon, hogyan próbált fiatal srácokat molesztálni a sötétben…

 

Egyszóval: a magyarrendőr régen is megérte a pénzét.

 

Hallottam egy történetet, szeretném megosztani veled.

Valamikor a múlt század nyolcvanas éveiben történt, hogy tettrekész szabolcsi cigányok lelkes csoportja péntek kora délután befejezte a munkát a budapesti építkezésen. Igen, jól olvastad, ne röhögj: annak idején még nekem is volt alkalmam dolgozni cigány segédmunkással (Flóri, ha ezt a cikket valaki felolvassa neked: innen üdvözöllek!), és el kell mondjam, hogy egy-két hangosabb röffenés vagy a kirúgás emlegetése hasznára vált a munkatempónak.

Egyszóval. A cigányok jól bevásároltak, mielőtt felültek volna a vonatra – volt ott pálinka, sör és bor, talán még Mari hónaljás cigi is, ki tudja… A vonat elindult, ők elfoglaltak pár fülkét, szépen, kulturáltan iszogattak, talán még egy-két sakk-készlet is előkerült, meg a hegedű, amin Rigó Jancsi monogramja is ott volt (leköpte)(régebben), és békésen múlatták az időt. Hogyne. Szóval a horda már anno is kemény volt, mint manapság, vagyis sokan voltak egy helyen és azt gondolták, övék a hatalom. Ezért aztán mikor a pia egyre jobban fogyott és a vonat egyre lassabb lett (vagyis úgy tűnt), hirtelen iszonyatos civakodás lett. Mert hogy a srácok szerettek volna minél előbb az asszony kebelén csüngeni odahaza.

 

Mikor a cigányok (csak úgy békésen) elkezdtek törni-zúzni, a kalauz jelentette a dolgot a vonat vezetőjének, aki pedig összeköttetést keresett a szolnoki állomásfőnökkel. Addigra, mire beértek az állomásra, a cigányok már erőt fitogtattak csomagtartókon, vécéken, ajtókon és üléseken, így a vasúttársaság úgy döntött, rövidre fogja a dolgot. Megállj volt a gyorsvonatnak. Irány a külön vágány, csak a pajkosabbja kedvéért.

Az előre értesített sündisznók persze már vártak rájuk. Sokan voltak, mert (hiszen ez a legendák sorsa) a vonat valóban lassabban közlekedett már a végén, hogy a környék összes elérhető rend- és munkásőre össze tudjon gyűlni. Nem kellett nagy feneket keríteni a dolognak: mindössze arra a jó, öreg „acélbetétes” gumibotra volt szükségük, semmi másra. Amelyik meghajlik, mikor a hátadra csapnak vele, és a válladon át még mellbe is üt.

Nos, a cigányok észlelték, hogy külön vágányra kerültek. Nem is tetszett nekik. Hanem amint a vonat megállt, a karhatalom körbevette őket és szó nélkül benyomult. Nem volt itt felszólítás és felesleges duma – a sünök benyomultak, a munkásőrök pedig békésen várták, hogy kit dobnak nekik ki az ablakokon. Érkeztek is a pókhasú cigányok, úgy repkedtek kifelé, mintha szárnyasok lennének (és most ne angyalokra asszociálj, kérlek!), és amelyik inkább bent ragadt, hogy bátran ellenálljon, az is megbánta.

 

A történet vége az lett, hogy a jól megvert cigányhorda felét a szolnoki kórházba kellett vinni gipszelésre, a másik felét pedig különvonat szállította haza, hogy átadja az aggódó családnak – sokszor eléggé toprongyosan. Oda az ünneplő öltönyök meg a Rigó-hegedű…

 

Konklúzió? Senki sem emelte fel a szavát „szegény, elnyomott” kisebbségünk mellett. Pedig nem hétköznapi eset volt, nem mindennapi – mégsem hőzöngött a nagyvilág, hogy Kádárék rasszista ördögök lennének, mégsem jöttek a buzik backstabek, hogy minden erejükkel segítsék a megvert bandát. Mindenki kussolt. Miért? Mert valakik bűnt követtek el, és barátom: olcsón megúszták! A törések összeforrtak, a sebek behegedtek, a lelkelben (és fejekben) pedig pár hónapra, akár egy teljes évre is rend lett. Az a cigányhorda később ugyanúgy dolgozott a pesti építkezéseken, pont ugyanúgy felszállt a pénteki vonatra, de hátratett kézzel ülte végig az utat és előzékenyen át is adták a helyüket a megfáradt öregasszonyoknak, akik unokázni voltak a nagyvárosban.

Ez a konklúzió. Van olyan, aki csak az erőszakból ért – hiszen az élete folyamatos erőszak. És van olyan, aki meg tudja ezeknek adni, ami nekik jár…

 

Bocsánat, javítok: volt olyan.

A magyarrendőr régen (bár előfordultak túlkapások) rendet tudott tartani. Tekintélye és hatalma volt. Nem azt mondom, hogy helyes a megalapozatlan elrettentés, hogy helyes a gumibot meg a kölykök vajas kenyéren tartása a fogdában, csak mert gyümölcsöt loptak és lebuktak (pár órás akció a nyári szünetben, de szintén hatásos, csakúgy, mint a cigányok „nevelése”), hogy helyes dolog rettegni a rendőrtől (dehogy kell rettegni – csak a „rosszabb fajtának”), de azért valaminek lennie kell – valamiféle tekintélynek mai is lennie kellene.

A mai magyar rendőrök (tapasztaltabbak és újoncok egyformán) azzal védekeznek, ha szembe állítod őket magyarellenes tetteikkel, hogy parancsot teljesítenek. Nem mondod! Parancsra nem mered elővenni a fegyveredet, mikor egy csapat cigány éppen a szolgálati autódat veri szét vagy parancsra nem mersz kényszerítő eszközöket használni, ha betévedtél a cigányok közé, akik elég fenyegető magatartást mutatnak feléd (vascső, vasvilla, kardok), esetleg a parancsok lebegnek a szemed előtt, mikor hiába próbálsz megállítani egy retkes Ladát (újabban Mercit vagy Audit)(talán még ezeknél is drágábbat), de a kocsi nem áll meg – és szégyenszemre a „sógoroknak” kell még a menekülő cigánygyilkosainkat is elkapni? Miről beszélsz?

A mai magyarrendőr semmit sem ér. Semmire sem jó – azon kívül, hogy remekül képes egy ugyan választott, de hatalmával folyamatosan visszaélő, az elődeinél sokkal jobban jogokat sárba tipró, egy Törpe fedőnevű törpe által vezetett tolvaj csürhe parancsait teljesíteni. S bár még nem volt a 2006-2010-es időszakhoz hasonló tüntetés és ellenlépés (a buzi lények parádéját most hagyjuk), de a bogárruhába öltöztetett fajankók fel vannak rá készülve, hogy parancsra bármit, amit a rezsim elvár tőlük, bármit megtegyenek.

 

Az a baj a mai emberekkel (és veled is, sün barátom), hogy képtelenek belátni önnön hibájukat. A szervezetnél betöltött szereped jelen pillanatban nem az, ami miatt jelentkeztél, és amit látni szereznél álmaidban. Nem a bűnt üldözöd, nem a gyengéket véded. El vagy tévedve – és nem egy ilyen blognak kellene figyelmeztetni téged!

Ha logikusan, félretéve a rezsimet védő parancsokat és jogszabályokat lépsz fel az utcán, ha még nyomozni, elfogni, büntetni, megelőzni is merészelsz, nagy a valószínűsége, hogy felfüggesztett büntetéssel úszod meg, vagy esetleg leszerelnek a testülettől. Hurrá! Hiszen a cigányoknak és a jobboldali köcsögöknek, akik egyébként Molotovval dobáltak téged, mindig igazuk van… Ez a mai Magyarország.

 

Végezetül.

A törvények (és józan ész) kimondják, leírják: a rendőrség egy választott hatalom által irányított szervezet, ami a „népet szolgálja”. Vagyis a lehető legjobb tudása szerint kellene a bűnözőket elkapnia, visszatartania (pont, mint a vonatos mesében), és a védteleneket megvédenie. Ezért van a fegyver is az oldalukon. Hogy másokat hatásos tűzerővel megvédhessenek – önmagukon felül, ha szükséges.

Amennyiben egy ilyen disznószervezet, egy ilyen rezsim által irányított tulajdonképpeni terror- és erőszakszervezet nem végzi el a feladatát, amire végülis mi, a nép kértük fel (a választottakon keresztül, az ő hangjukon), akkor érvényét veszti a törvény, amely felhatalmazza őket az ország belügyi rendjének fenntartásában. Ergo: a magyar rendőrség már nem legitim. Nem választott. A magyarrendőr mindössze egy magán militáris szervezet, amelyet a Törpe és a haverjai irányítanak (úgy kapták a Pápaszemestől, még garancia is járt hozzá), s amelynek nincsen jogköre az ország rendfenntartásában részt venni.

Tovább menve. Amennyiben bárki létrehoz egy hasonló magán (fegyveres) szervezetet, ennek a rezsim által irányított csapatnak nincsen semmiféle joga azt lefegyverezni, az ellen fellépni. Egy tolvaj nem ítélkezhet egy másik tolvaj felett – egy fegyveres haramiahorda nem legitim, ha hogy hogy nem, hirtelen létrejön egy másik (reményeim szerint echte magyar emberekből álló, erős és magabiztos) horda.

 

Érthető?

 

Sokan azt gondolják, mikor hasonló fejtegetéseket olvasnak, hogy valamiféle tetves hülyeségről van szó, felesleges és ostoba kijelentésekről, holott a dolog lényege pontosan ez. Hasonló a helyzet a törvényhez, mely szerint önmagad is rendfenntartóvá (holmi rendőrré) válhatsz, ha ezt vállalod (és szükség van rá), mikor elkapod a betörőt, az erőszakoskodót, fenyegetőző barmokat – a törvény szerint visszatarthatod az ilyen mocskokat a magyarrendőr megérkezéséig. Ezért a cselekedetedért természetesen jutalmat érdemelsz – Magyarországon a jutalmad feljelentés és bírósági idézés, meghurcoltatás.

Hiába próbálunk kibújni előle, egy olyan országban, ahol már nem is a korrupció ömlik ránk, hanem egy ennél magasabb fokozat, a rendfenntartó erők saját érdekekre való felhasználása, a fegyveres létszám megerősítése és milliárdos fejlesztése, képtelenség józanul, törvényeket és rendeleteket betartva, értelmes keretek között rendet tenni. Ezt egy ilyen terrorszervezet, mint a rezsim által irányított hülyegyerekek, nem hagyná és nem is fogja hagyni.

 

A megoldás?

Pár hét múlva érkezik két olyan cikkem, ahol elmesélem, hogyan lehet megoldani amagyarrendőr okozta problémát. Addig is gondolkozz el, kérlek, hogy mekkora jogköre van egy törpeparancsra cselekedő, cigánymosdató, buzikat és feléd köpködő aljas rágalmazókat védő, a bűnt elősegítő és afelett szemet hunyó társaságnak arra, hogy téged igazoltasson, egyáltalán megállítson az utcán, hogy kérdezzen, hogy szóljon, hogy bármit is tegyen, amivel akadályozza az életedet!

 

Egyetlen jó dolgot tudnék azért megemlíteni, ami mellettük áll.

Kurvára be vannak szarva – ne hidd, hogy olyan kemények!

 

Forrás : http://agymosott.blog.hu/2011/06/22/a_magyarrendor#more3006595