Móricz János és a Dél-Amerikában élő magyar indián törzsek
A Kárpát-medencei őskirajzás-os cikkemben említést tettem arról, hogy az amerikai kontinensen is megtalálták ezeknek a kivándorlóknak a nyomait. Ezt a témát szeretném most részletesebben kifejteni. Móricz János volt az a magyar kutató, aki felfedezte azokat a fehérbőrű indián törzseket Ecuadorban, Peruban és az Amazonas-vidékén, akikkel magyarul tudott beszélni. Történeteikben több ezer éves múltra tekinthetünk vissza.
Az 1900-as évek elején ezek a területek még felfedezetlen, nehezen megközelíthető helyek voltak, ezért a kutatók számára sok meglepetéssel szolgált. 1920 körül híradások érkeztek Dél-Amerikából, hogy magyar munkások beszélni tudnak a helyi indián törzsekkel. A II. világháború után itt letelepedett emigránsok utána jártak ennek a dolognak. Móricz János is ezek az emigránsok közé tartozott. Móricz a 60-as években kezdett Ecuadorban kutatni. Itt három indián törzzsel tudott beszélni, Cahari, Mochica, Puruha. Ezután kezdett komoly régészeti és levéltári munkába, aminek következtében tízezernél is több magyarral azonos térképészeti és családneveket gyűjtött össze. Az egyik argentin egyetem ennek köszönhetően történelmi tanácsosnak nevezte ki. Kutatásait főképp Ecuadorban végezte, aminek a fővárosa Quito. Ez eredetileg Kitus-nak hangzott. (Kit=Két, Us= Ős, tehát Két Ős birodalma). Móricz megállapította, hogy a spanyolok mikor ideérkeztek, a magyar volt az az ősnyelv, amit itt kiirtottak. A még magyarul beszélő törzsek, köztük a Cayapak, a Salasaca (Zala-szaka, a szkítákat az ősi források szakáknak nevezik) ezeket a szavakat is használják: apa=apa, aya=anya, nap=nap, vin=vén, kit=két, us=ős, cu=kő, bi=víz, fuel=folyó, pille=pille, lepke stb. Néhány magyarra hasonló név: Tanay, Damma, Taday, Mór, Momay, Mansy, Pil, Béla, Uray, Zillahi stb. Zuay tartomány egyik ősrégi hegysége Pest. A régi Kitus birodalom területén kurgán sírokat találtak trepanált koponyákkal. Találtak a magyar jogarra és országalma utánzatokat is. Tehát régészetileg és nyelvészetileg is igazolni lehet az állítást.Móricz kutatásai az ecuadoriak támogatták és hitelesnek találták. Az ENSZ-hez fordultak Amerika történelmének a revíziójában.
Az indiánok segítségével egy hatalmas kiterjedésű barlangrendszerre bukkant, ami egy valóságos múzeumnak felelt meg. Aranylemezek, vésetek és sok más egyéb régészetileg felbecsülhetetlen tárgy volt ott. Valószínűleg az indiánok a spanyol hódítások elől ide menekítették kincseiket. Ezt a barlangot Táltosok barlangjának nevezte el. 1967. szeptember 7-én egy nagy sajtókonferencián ismertette felfedezéseit. Nagy szenzáció lehetett volna belőle világszerte, azonban még csak hírül sem adták sehol. A támogatói is erőszakoskodtak, hogy árulja el a barlang helyét. Móricz rájött, hogy nem a puszta kutatás miatt érdeklődnek, hanem vagy kincshajhászásból vagy az bizonyítékok elsüllyesztésének céljából érdeklődnek. Úgy döntött, hogy a barlang helyét titokban tartja, inkább az indiánok ideérkezésének a történetével fog tovább foglalkozni. Megállapította, hogy ezek az indiánok vízi úton jöttek ide nyugatról. Az útjukat is pontosan meg lehetett határozni a földrajzi nevek vizsgálatával és a fentebb említett cikkemben lévő másik bizonyítással.
Móricz János kutatásait a mai napig nem ismerték még el hivatalos körök. Itt megtaláltok néhány forrást, ami nálam sokkal részletesebb leírják a kutatásait:
Móricz János levelei Ecuádorból Pataky Lászlónak Békéscsabára
Móricz János Ekvádori Külügyminisztérium levelének a magyar fordítása
Erich von Daniken találkozása Juan Móriczal
Móricz János kutatásainak összefoglalása-Hary Györgyné (1977)
Fehér Sólyom Infó
Fehér Sólyom infó 
Legutóbbi hozzászólások