Gondolatok Szent Istvánról – „Decretum.. Ugros eliminandos esse”

Gondolatok Szent Istvánról – „Decretum… Ugros eliminandos esse”

„A Kárpát-medencei magyar állam igazi megalapítói és stabilizálói tehát -minden más híreszteléssel ellentétben – Árpád fejedelem és a pozsonyi csata győztes hősei voltak. „

Hogyan jön össze Szent István és az ő korától számított kb. 90 évvel korábbi Pozsonyi csata története? Nos, erről szeretnék egy pár gondolatot kifejteni, meg István és az ő társ – fejedelmeinek a történelmi szerepéről. Mint azt ( remélem..) mindannyian tudjuk, 907 július 4-7 Pozsony mellett Árpád vezér az egyesített magyar könnyűlovas íjász seregével ( 30 – 33 ezer fő) dicső győzelmet aratott a 100 ezer fős egyesített bajor nehézlovas páncélozott sereg felett.

Bővebben : https://fehersolyom.wordpress.com/2012/02/25/a-pozsonyi-csata-907-julius-4-7/

Ezt a dicső tettet Szent Istvánnal kapcsolatban két ok miatt hoztam fel: Egyrészt a csata körülményei, eredménye, ahhoz, hogy ilyen eredményes honvédelmet folytasson Árpád bizony egyesíteni kell az egész nemzetet ( Háborús helyzet miatt a települések megerősített védelme, élelmiszer, fegyver utánpótlás, logisztikai támogatás biztosítása, ez feltételez a háttérben még legalább egy 50 – 80 ezres otthon maradott tevékenykedőt…. )

• Másrészt pedig azért mert véleményem szerint – a fent leírt tények miatt – nem István volt az aki először egyesítette a magyar nemzetet – mint ahogy ma a történelem ezt neki tulajdonítja – hanem Árpád!

István az ő korában örökölt viszont Árpádtól egy nyomasztó külpolitikai terhet….. Azt, ami a Pozsony alá vonuló bajor csapatok zászlajára volt írva….:

decretum… Ugros eliminandos esse / rendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak.

Ezt ugyan IV. Lajos rendeli el, de nem nehéz észrevenni a függöny mögött a Pápai hatalom erős nyomását, hiszen a keleti és a nyugati kereszténység által már szinte teljes egészében birtokolt és uralt Európa közepén van egy erős nép – amely még nem fizet egyházi tizedet! Erre igazolásként elég beszédes az, hogy IV. Lajos a támadó német csapatok egyik vezérévé Theotmár salzburgi érseket nevezte ki.

Egy érsek miért is vezet hadat?….. ( költői a kérdés, a válasz itt fent…. )

Nos, 90 évvel később István korában az udvarába befurakodó német nemesek ugyanezt a Pápai igényt hozták el – mivel akkor erővel nem sikerült, immár csellel és ármánnyal, hitegetéssel és szövetség ígéretével. Amit most teszek az nem más, mint megpróbálok ebben a helyzetben István fejével gondolkodni.Feltételezhetően ismerte az előzményeket, felismerte a Pápai hatalom uralásra törekvő szándékát, ugyanúgy mint az ezzel együtt járó anyagi gyarmatosítási törekvéseket ( egyházi tized. ) Két választása volt:

1: – Egyesíti a magyarságot és ellenáll mint annak idején dicső őse Árpád tette..vagy….

2: – Ha az első pont nem sikerül, akkor színleg behódol – hogy a magyarságot a pusztulástól megmentse.

1 pont: Az egyesítés kicsit bajosan ment volna – esélytelen volt. Miért is? Mert amíg Árpád hívó szavára az egész nemzet egyszerre mozdult a honvédelem nemes célja érdekében, addig 90 évvel később az ő kortárs fejedelmei a saját pecsenyéjüket sütögették – még egymástól is függetlenül….

Koppány: A Balatontól délre ( le egészen a mai Zágrábig) és nyugatra eső területeken saját fejedelemséget tartott fent.

Prokuj gyula: Erdélyi fejedelem . Istvántól függetlenül gyakorolta hatalmát.

Ajtony vezér: Törzsi államot hozott létre az Al-Duna és a Maros köze tájékán Marosvár székhellyel. Istvántól függetlenül gyakorolta hatalmát.

Vata törzsfő : Szállásbirtoka a Kőrösök vidékén volt, Békés központtal. Istvántól függetlenül gyakorolta hatalmát….

Tehát van 5 külön álló fejedelemségünk – és az Árpád -féle nemzeti egységnek csak a halovány emléke…..

De a 4  – régi rendet képviselő fejedelem sem tudott egységet létrehozni egymás között, pedig egy ilyen szövetség Istvánt németestől, Pápai szándékostól együtt lesöpri a térképről és a történelem színpadáról! Gondolkozzunk kicsit józan paraszti ésszel….

István birtoka a Dunakanyar feletti területektől Szolnokig terjedt – ami egy sík terület – hadászatilag a lehető legelőnytelenebb….Gyakorlatilag a másik 4 törzsfő által be volt kerítve, harapófogóba fogva egy sík, védhetetlen területen…. kiskoromban szerettem katonásat játszani, hát játszunk most is egy kicsit….Koppány a Balaton partjától elzárja a nyugati utakat, hogy megakadályozza az esetleges német csapatok Istvánhoz erősítésként való eljutását,  a másik 3 törzsfő pedig lerohanja Istvánt és nemes egyszerűséggel belezavarja a Dunába. Ez történhetett volna – ha valóban a régi rend hívei szálltak volna szembe az István által hozott új renddel….Mint ahogy azt a nagyon elvakult Koppány rajongók állítják…. De nem ez történt, a másik 3 törzsfő enyhén szólva magasról khmm….nem foglalkozott vele, hogy mi történik, amíg Koppány a kardját köszörülte, ők a szolgálólányokat hajkurászták a szénaboglyák között….. Koppány azért csak nem nyugodott bele hogy nem lett még egy fejedelemsége, ezért gondolta megszerzi erővel – 997 – ben nekifogott Veszprémet ostromolni. István sem szereti ha amortizálják az egyik legszebb városát, elindult oda, ahogy Koppány megtudta hogy jön a gazda felhagyott a falbontási kísérlettel és elé vonult. Valahol Veszprém és Várpalota között megütköztek, ahol is a békétlenkedő Koppánynak egy életre szóló ( már, hogy az ő életéről szóló) leckét adtak jó modorból és táncparketti etikettből…. Miért tudta István legyőzni Koppányt? Mert a többi törzsfő nem volt mellette…. Már maga ez a tény is cáfolja azt az állítást, hogy a régi rend hívei fordultak volna szembe az István által hozott új, ( judeo) keresztény hittel szemben…….

Már csak azért is – mert mind a 4 törzsfő – Bizánci rítus szerint meg volt keresztelkedve. Ha itt vallási, hitbeli ellentétről lett volna szó akkor is inkább a keleti kereszténység és az István által hozott nyugati kereszténység ellentétéről mint a régi  – ősi hit és a Római kereszténység ellentétéről…

2. pont: Nos, ebből azért logikusan látszik, hogy Istvánnak nem igen volt más választása mint ( látszólag) behódolni a Pápai szándéknak és felvenni a kereszténységet – hogy az ne pusztítsa el a széthúzó nemzetet. Elvakult Koppány hívők és nagyon-nagyon ősmagyarok most ennél a pontnál kapnak a zsebkendőjükhöz szipogva: – Bizony bizony, az a ( cenzúrázva ) István eltörölte az ősi hitünket és ránk erőltette a kereszténységet!

Hát nem. Miért mondom azt, hogy István látszólag hódolt be a Pápai szándéknak, és mi is az az „ Ősmagyar pogány hit”?

Az kérem szépen – tessék kapaszkodni – tiszta Jézusi kereszténység volt már István előtt ezer ( 1000, mondom tessék kapaszkodni..) éve, az ószövetségi sallangok meg a hatalom érdekeihez igazított kanonizációs „ szent Iratok „ hamisítás nélküli természetközeli, természetet tisztelő Jézusi kereszténység!

Honnan tudom? Én nem tudom. Wass Albert tudja, Szent András életútja tudja, Skót függetlenségi nyilatkozat tudja, velük tessék vitatkozni, én mindössze forrásokat közlök.

Wass Albert: András apostol nagyon fontos személy a magyar nemzet emlékezetében. Annál is inkább, mivel a magyarság önmagát szkítának jelölte meg ezer éven át, és számtalan szkíta-hagyomány mutatható ki a mai napig a gazdag magyar kultúrában. Továbbá a honfoglalás kori arab és európai írók mind, de a magyarság szövetségesei és ellenfelei is mindannyian szkítának nevezik a magyarokat. A szkíta emlékezet ezért megtartotta azt a hagyományt, hogy a magyarság a jóhírt elsőként nem térítőpapoktól, hanem András és Fülöp apostoltól, Jézus két tanítványától kapta.Éppen ezért nem véletlen, hogy a Kárpát-medencében épített első keresztény templomok zöme Szent András tiszteletére épült. Valószínűleg eme régi keresztény hit miatt jellemző lelete a magyar honfoglalás kori síroknak a kereszt.

Továbbá fennmaradt egy kevés információ a magyar táltos-hagyományokból is, mely alapján a magyar táltosok önmagukat az András apostol által hozott hit őrzőinek tartották, az általuk újnak nevezett, “római hittel” szemben. Ez a hivatástudatuk még a 20. században is élénken élt. (Wass Albert: Hagyaték)

Szent András életútja:

Az evangéliumokban András apostol a józan gondolkodású, kulturálisan nyitott, tettre kész tanítvány képét jeleníti meg, mely természete a legendákban fennmaradt élettörténetében is kirajzolódik. Apostoli gondolkodása és tettrekészsége leginkább a kenyérszaporítás csodája alkalmával tűnik ki. Kulturális nyitottságát pedig akkor érjük tetten, mikor a Júdeában örökké fennálló idegengyűlölet ellenére szívélyes az idegen görögökhöz, ugyanis meghallgatja kérésüket, és azt tolmácsolja is Jézus felé.
Valószínűleg ezen mélyen emberséges tulajdonságainak köszönhető az is, hogy Jézus feltámadása után az isteni elhívást elsőként Kis-Ázsiában teljesíti, de nem a Pál által látogatott tengerparti területeken, hanem Örményországban és Kurdisztánban, tehát a Fekete-tengertől délre eső vidékeken. Valószínűsíthető, hogy András szeretettel és nem erőszakkal végzett szolgálatának eredménye, hogy a világon először Örményországban lett államvallás a kereszténység. Nyitottságának, megértő szemléletének köszönhetjük talán, hogy a különböző kultúrákban is képviselni tudta Jézus Krisztus evangéliumát, feltehetően nem olyan formán, hogy a számára újszerűnek tűnő kultúrára ráerőszakolta a sajátját a hozott üzenet megértése végett, hanem ő vette magára az adott kultúrát, és annak a népnek a hagyomány-elemeit használva adta tovább a jóhírt. Ennél hatékonyabb misszionáriusi módszer azóta sem létezik.
Csak ennek tudjuk tulajdonítani azt a soha felül nem múlt tettét, hogy a legendás és titokzatos szkíták is beengedték Jézus apostolát belső életükbe, miután átlépte a Dunát. A “szkíta erkölcs” és a “szkíta törvény” igen híresek voltak az ókorban, s ma már azt is tudjuk, hogy elképesztően szervezett társadalmú, magas kultúrát művelő ősi és hatalmas nép voltak. De András nem csak hogy az országukban telepedhetett le egy időre, hanem komoly mértékben részt vett Szkítia vallási életének alakításában is. András apostol, ahogy más kultúrák esetében, úgy a szkítáknál is alaposan elmerülhetett a hagyományokban, a nép Isten-hitében. Nem írnak róla sokat, pedig megilletné a dicséret az apostolt, hogy András ezzel egyedülálló dolgot kísérelt és valósított meg az egész ókort tekintve! Ezt a teljesítményt András apostolon kívül, csak Fülöp apostol közelítette meg, a “ló-szerető”. Ezért nevezzük Andrást és Fülöpöt máig úgy, hogy “a két szkíta-térítő”. Jellemző a szkítákra, hogy Jézus tanítványain kívül más történelmi személy nem mondhatja el magáról, hogy ilyen mélyre hatolhatott a titokzatos szkíták életébe. András apostoli műve óta keresztények a szkíták.
A szkíták és Thrákia után András Görögországba ment, ahol megint kapcsolatba kerül a görögséggel.
Aztán az achaiai Pátra(Pátrai) városába ment, ahol a királlyal hitvitát folytatva, az uralkodó igen alacsony szellemi erényekről bizonyságot téve a hitvitájuk végeztével börtönbe vetette, majd keresztre feszíttette Kr. u. 60-ban, a legendák által tanúsított ún. “Andráskeresztre” (X-formára ácsolt kereszt).

Skót függetlenségi nyilatkozat:

Nos, ez a legérdekesebb, mivel ebben benne van az is, hogy honnan jöttek ide és, hogyan valójában a skótok, de mi most itt csak a témát érintő részt idézzük:

Az ismert ókori krónikákból és könyvekből tudjuk, hogy sok híres nemzet közül a miénk, a skót, mindenhol ismert hírnévvel áldott. Nagy-Szkítiából indultak útnak a Tirrén-tenger és Herkules Oszlopainak útján, hosszabb ideig éltek Hispániában a legvadabb törzsek között, de sehol nem találtak legyőzőre, semmiféle versenyben, bár barbároknak mondják őket. 1200 évvel azután, hogy Izrael népe átkelt a Vörös-tengeren, érkeztek meg hazájukba nyugatra, ahol ma is élnek. Elűzték a britonokat, a pikteket elpusztították, és bár gyakran támadták őket norvégok, dánok és britek, mégis sok győzelem és kimondhatatlan erőfeszítések árán hazát szereztek, és ahogy a régi idők történetírói tanúsítják, attól fogva meg is tartották azt minden rabságtól szabadságban. Királyságukban száztizenhárom király uralkodott saját királyi családjukból, mely folytonosságot egyetlen idegen sem tört meg. 

Ezen tehetséges emberek nagy érdemei máskülönben nem lettek volna nyilvánvalóak. Így szereztek dicsőséget, hogy a Királyok királya és Lordok lordja, a mi Urunk Jézus Krisztus, kínszenvedése és feltámadása után elhívta őket a föld legjobb részére letelepedni, szinte elsőként az Ő legszentebb hitében. Nem is erősíthette volna meg őket a hitben bárki más, mint első apostola által – bár rangsorban hívták másodiknak vagy harmadiknak is – a legszelídebb Szent András, az áldott Péter testvére, aki Jézus óhaja szerint tartja meg a skótokat örökös patrónusként védelmében.v http://www.churchofgod.hu/content.php?act=arbroath Eredeti angol: http://www.geo.ed.ac.uk/home/scotland/arbroath_english.html

Érdekes adalék, amely minket is érint: – Honnan is jöttek, Nagy Szkítia mely területéről a skótok? (Skót, szkita, szaka ..) Ugyan még nem bizonyított ( dolgozok azért rajta..) de több jel utal arra, hogy a Duna melletti területről,  i. sz. 10 és 40 között valamikor, amikor Szent András is arra járhatott…. Miért gondolom ezt? Nem sok földrajzi terület van a Planétán amelyet úgy hívnak: Alba. Skóciát az ősi nyelvükön a gaelic nyelven és… ( kapaszkodni. ) AlbaRegia, AlbaRegalis, –, Székesfehérvár. A Skótok azt mondják, az „ Alba „ szó nem latin hanem az ő ősi gaelic nyelvükön van , mi úgy tudjuk a latin „ fehér „ megfelelője, bárhogyan is van – szemet szúró a hasonlóság…..

Nos, ezen információk fényében aki Szent István szemére veti hogy a nemzet egyesítése és megmentése érdekében kemény kézzel bánt a belső ellenkezőkkel, az vesse szemére  Temüdzsin – nek, hogy úgy gondolta: – „ Törvény kell a mongoloknak, még ha ki is kell irtanom hozzá a felét…. „ – meg is tette, ezzel megmentve a mongol nemzetet a teljes erkölcsi lezülléstől, a pusztulástól, és egy egységes nemzetté téve őket – a világ feletti uralmat adta nekik – immár Dzsingisz Kánként …. Atilla ugyanezt tette őseinkkel a Hunokkal .. Először a Pannoniai Hunokat egyesítette – erővel… Egy magasabb szakrális küldetéssel rendelkező uralkodónak aki nemzete egyesítésére és megmentésére hivatott – kötelessége keménykezű uralkodóként tennie – akár a külső, akár a belső ellenséggel szemben.

Véleményem szerint – és remélem sikerült is ezt itt fentebb logikusan levezetnem – nem pusztított el semmiféle régi rend vagy hit rendszerét vagy követőit, hanem a Kárpát medencében akkor már ezer éve gyakorlott és megélt tiszta Jézusi kereszténységet emelte bele a  vallási rabigába való hajtásunkra törekedő Római katolikus egyház szintén Jézusi hitet hirdető keretei közé – népének megmentése és nemzetté egyesítése érdekében. Lehet ő is tudta amit mi tudunk: – Ennek a katolikus hitnek nem sok köze van Jézus kereszténységéhez, hisz Jézus sem templomba, arany cicomák közé szólította követőit, tanítványait hanem a természetbe, Isten valódi templomába…. Hegy, tópart, mező, ezeken a helyeken, hát mi magyarok oda is megyünk azt hallani, figyelmezni. A kaotikus-katolikus egyház meg gyűjtse csak tovább az anyagi javakat, ha nekünk az elmúlt kétezer évben ( meg az azt megelőző Szkíta időszakban is, hisz a Természettel, a természetben való élet volt Jézus közölnivalója is….) jó volt nekünk Isten tiszta IGÉJE, akkor a reánk váró pár ezer évben már elleszünk ugyanezzel…….

Forrás : A józan paraszti eszem….    Csanki Péter – Fehér Sólyom infó

A pozsonyi csata – 907 július 4-7.

Előzmények

Őseink 900-ban indított támadásukkal elfoglalták Pannóniát (Dunántúlt), és a támadó seregek egészen Linzig hatoltak előre, ahol a Liutpold határőrgróf által mozgósított bajor sereg elől visszavonulva a Fischa folyó vonalában véglegesítették a határsávot, a gyepűelvét. Ezt követően, 900– 906 között, a honfoglaló törzsek a szárnyakon szilárdították meg pozícióikat. 900 körül a déli irányban elfoglalták az Alföld déli végeit (Bánság, Bácska, Temesköz és a Szerémség területét). Ezzel birtokba vették a gazdaságilag és katonailag egyaránt fontos, Balkánra vezető átjárókat.

Délnyugatra kiterjesztették fennhatóságukat a Mura-völgyére és lezárták a karantánok elől az átjutás lehetőségét Pannóniába. 904-ben szövetkeztek I. Berengár langobárd királlyal (Provence-i Lajos császár ellen) és 905-ben békében váltak el egymástól. 906-ra véglegesen őseink birtokolják a Dráva és a Száva közét, biztosítva ezzel a szabad kijutást a Pó-síkságra.

Északon 902–906 között véglegesen legyőzték a frankbarát morvákat, és Moráviát elszakították a Keleti Frank Birodalomtól. Valójában két fontos esemény történt a térségben. Az egyik a Morva Fejedelemség felszámolása, a másik a bajorok végleges veresége Moráviában. Azonban a kialakult helyzet magában hordozta a feszültséget. A fiatal Magyar Fejedelemségnek (vagy törzsszövetségnek) állandóan készenlétben kellett tartani csapatait a megszerzett területek védelmében.

A Keleti Frank Birodalomnak rá kel lett döbbennie, hogy a Kárpát-medencében egy új, egységes és erős hatalom van kialakulóban, mely birtokolja legkeletibb provinciáját, Pannóniát és legyőzte a frankokat Moráviában. Ennek a megakadályozása céljából a bajorok 907 júniusában hadjáratot indítottak a fiatal Magyar Fejedelemség ellen.

 

A POZSONYI CSATA LEFOLYÁSÁNAK REKONSTRUÁLT TÖRTÉNETE

Gyülekezés

A 907 júniusában hadjáratra induló bajor sereg, mozgósítás elrendelése után, május hónapban Ennsburg térségében gyülekezett, mely időpont az előző évekhez hasonlóan egybeesett a rendszeres éves májusi seregszemlével. Az időpont megválasztása rendkívül megfelelt a hadjárat valódi céljának leplezésére, hiszen egy szokásos, évenként ismétlődő mustra leple alatt készítették elő a törzsszövetség elleni hadjáratot. Céljuk ezzel éppen a felderítés, de legalábbis a döntéshozók megtévesztése volt, azaz azt elérni, hogy minél később derüljön fény támadó szándékukra. Tehát őseink felderítése, ha észlelte is a bajor fegyveresek gyülekezését Enns körzetében, úgy értékelhette, hogy éves rutintevékenységről van szó. Itt kezdődött a bajor hadműveleti megtévesztés, és ez tartott egészen az északi hadoszlop előrevonásának felderítéséig.

Hadműveletek a Duna déli partján

A gyülekezést követően a Duna déli oldalán, a római limes út nyomvonalát követve, egy bajor hadoszlop június 17- én (egy nappal korábban vagy később) megkezdte előrevonását, és napi 25 kilométer átlagos menetteljesítménnyel haladva június 24-én átkelt a Bécsi-erdőn. A bajor támadási szándékot a gyepűsávban őrjáratozó felderítők valahol a Bécsierdő nyugati vonulatánál észlelték, és azonnal útnak eredtek a hírrel a határvédelmi egységekhez és a szállásterületeken tartózkodó, azonnal bevethető törzsi főerőkhöz. A határvédelmi erők a riasztást követően azonnal elindultak a gyepűsáv mélységébe azzal a céllal, hogy kihasználva a könnyűlovasság mozgékonyságának rendkívül megfelelő terep előnyeit, állandóan zaklatva a túlerőben lévő ellenséget, lassítsák annak előnyomulását a főerők beérkezéséig. A számítások azt mutatták, hogy a bajor hadoszlop a Fischa folyó környékéig ellenállás nélkül vonulhatott. Azonban ebben a térségben már megjelentek a határvédelmi erők és június 26-án felvették a harcérintkezést a támadók első csoportosításaival. Ettől kezdve a gyepűsávban folyamatosan nyomon követhető a határvédelem halogató harctevékenysége. Június 28-án beérkeznek a riasztott magyar főerők első csoportjai, és a Fischa kelet 10–15 kilométer sávjába érve feltehetően leváltották a két napja harcoló határvédő erőket. Amennyiben lépcsőzött bajor előrevonással és harcba lépéssel számolunk, akkor a főerőik bevetése erre az időre valószínűsíthető.

A dátumok alapján feltételezhető, hogy a főerők első csoportjainak (Pozsonytól mintegy 40 kilométer mélységig riasztott csapatok) harcbavetésekor nagyobb összecsapásra is sor kerülhetett június 28–29-én. A nekrológiumoknak a püspökökre vonatkozó korai dátumai azt valószínűsítik, hogy a Duna déli oldalán a zömmel egyházi méltóságok által felállított had vonult, Theotmár salzburgi érsek vezetésével. Egyúttal utalnak a Pozsony előtti elhúzódó harcokra is.

A bajorok megerősödve a beérkezett erőkkel, tovább nyomultak, és június 29- ére mintegy 15 kilométerre megközelítették Pozsonyt. Ugyanezen a napon feltételezhető a főerőik újabb csoportjainak harcba lépése (Pozsonytól 80 kilométer mélységig riasztott csapatok). A dunántúli szállásterületek nagyobb mélységeiből (Szombathely, Komárom) július 1- jén és 2-án további magyar erők érkezhettek Pozsony térségébe, melyek feltehetően alkalmazási körletekben, csapdát állítva várták be az elfáradt bajor hadoszlopot. A bajorokkal harcérintkezésben harcoló csapatok magukra vonva a támadókat, bekerítésre (tőrbecsalásra) alkalmas területre csalogatták a harcokban kifáradt bajor erőket, ahol már vártak rájuk a rejtett körleteket elfoglaló magyarok. Július 4-én, a Pozsonnyal szembeni Duna jobb partjához közeli térségében a szemben álló felek között döntő ütközetre került sor, melyben a magyarok hatalmas veszteségeket okozva súlyos vereséget mértek a bajorokra.

A csata lefolyása alátámasztja korábbi feltételezésünket, miszerint a bajorok déli hadoszlopa mélységben és időben is tagolt lehetett. Az ütközet előtti hosszúra nyúló, nyolcnapi csatározásokat indokolhatja a bajor erők lépcsőzetes harcba lépése, amelyben egy erős előrevetett osztag felvette a harcérintkezést a magyar határőrizeti erőkkel, azonban a főerők harcbavetésére két nappal később kerülhetett sor.

A rekonstruált ütközet lefolyásába szervesen illeszkedett a magyar véderő azonnal bevethető csapatainak lépcsőzetes alkalmazása. Mozgósításra nem volt idő, még ha a legkorábbi felderítési lehetőséggel (az Ennsnél június 17.) számolunk. Magyar erőkkel a Dunántúlról, valamint a Nyitra folyó és a Kis-Kárpátok közéből számolhatunk.

A második ütközet és a Duna északi hadoszlopa problematikája

Vizsgáljuk meg egy másik hadoszlop alkalmazásának lehetőségét a Duna északi partján. Erre ugyan közvetlen információval nem rendelkezünk – jóllehet a források közvetetten utalnak rá –, azonban a hadműveleti megfontolások és a hadszíntérismereteink is azt valószínűsítik, hogy a július 5-i ütközetre a Duna északi partközelben, valahol Pozsony térségében sor került. A gyanút erősítette meg számításom, amit a folyó északi partközelében, Langenstein–Pozsony 261 kilométer útvonal 18 nap alatti teljesítésre végeztem. Itt a harcérintkezés felvétele a Morva határfolyó mentén, július 1-jén jött létre. Az eredmény: a határfolyó menti harcérintkezés létrejötte további bizonyítéka lehet a Duna bal partján alkalmazott hadoszlop létének, és egy második ütközet megtörténtének.

Ha egybevetjük a folyó két oldalán zajlott eseménysorozatot, érdekes összefüggésekre bukkanhatunk. Összehasonlítottam az ütközetek és a megelőző fontosabb események időbeli lefolyását. Legszembetűnőbb a különbség a határfolyók mentén bekövetkezett harcérintkezés felvétele esetén. Míg a déli hadoszlop június 26-án lépett harcérintkezésbe a határvédelmi erőkkel a Fischa folyó mentén, az északi hadoszlop a Morva folyónál július 1-jén vette fel a harcot a beérkezett magyar/morva csapatokkal, tehát öt nappal később. A halogató harctevékenység (itt őseink által, a színlelt megfutamodás harceljárására alkalmazott terminológia) a Duna jobb partján, a harcérintkezés felvételétől az ütközetig (~40 kilométer sávban) nyolc napban, míg az északin (~15 kilométeren), három napban számolható.

Mi lehetett az oka annak, hogy a Duna északon modellezett ugyanazon események 3–5 nap késéssel következtek be? Hadműveleti megfontolások alapján nagy biztonsággal itt is a tudatos bajor hadműveleti megtévesztés rajzolódik ki. Ennek lényege abban fogalmazható meg, hogy a déli hadoszlop szándékosan gyors előrevonásával, napokkal megelőzte az északi hadoszlopot. A megtévesztés következtében a magyar véderő főerői a Duna déli partjára összpontosultak, kevés csapatot hagyva a Duna északi területein. A megtévesztés kezdetben bevált. Közrejátszott ebben az is, hogy az északi útvonalon előrevonást végrehajtó csapatok felderítését az uralkodó terepviszonyok lényegesen megnehezítették. Ennek következménye az lett, hogy amíg a déli hadoszlop harcolt, az északi hadoszlop nagyobb ellenállás nélkül, július 1-jére kijutott a Morva folyóig, és 15 kilométerre megközelítenie Pozsonyt (a magyarok elővédharcai innen számolhatók).

A Duna bal partján kialakult veszélyes helyzet szükségessé tehette a Duna délen bevetett magyar csapatok egy részének átcsoportosítását a folyó északi oldalára. A Dévényi-folyosóban halogató harcot vívó erők a folyón átkelt könnyűlovascsapatokkal megerősödve, feltehetően a táborba vonult, harcokban kifáradt Liutpold seregét bekerítették és megsemmisítették.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért vált szükségessé a hadműveleti megtévesztés? Mi lehetett az eredendő indítéka? A településtömbök eloszlása azt mutatja, hogy a Dunától északra a Nyitra és a Kis- Kárpátok között több mint másfélszer nagyobb településsűrűséget jelez a feltárt fegyveres lelőréteg együttese, mint a Dunántúlon. Ez azt jelenti, hogy a csatát megelőzően a Magyar Fejedelemség térségben diszlokáló, bevethető erőinek a zöme a Dunától északra helyezkedett el. A bajor hadműveleti megtévesztés szándéka feltehetően ennek az erőcsoportosításnak a területi megosztása lehetett.

A bajor vereség alapvető okát abban látom, hogy nem szerveződhettek össze csapásmérő erővé, nem alkalmazhatták a döntő csata harceljárását. A magyarok támadása az időben elkülönült, csoportokba szervezett menetrendjüket érte, lehetővé téve részenkénti megsemmisítésüket, és a magyarok részéről az erőfölény megszerzését. Mindez azért alakulhatott így, mert nem ismerték a magyaroknak a messzehordó reflexíjaikra alapuló távolharc-taktikáját és az ezzel kombinált, színlelt megfutamodás harceljárását. A vereséghez hozzájárulhatott – feltételezve az északi hadoszlop létét –, hogy a Duna két partján felvonuló erők nem rendelkeztek folyamatos összeköttetéssel, nem tájékozódhattak a kialakult helyzetről.

 

A POZSONYI GYŐZELEM KÖVETKEZMÉNYEI

A pozsonyi győzelem a Magyar Fejedelemség nyugati határát kitolta az Enns folyóig, és északra véglegesítette a volt Morva Birodalom keleti részeinek (a mai Szlovákia és Észak-Magyarország területének és Alsó-Ausztria keleti területeinek) elfoglalását. A bajorok veresége oly megsemmisítő volt, hogy a németek legközelebb 123 év múlva, 1030-ban indítanak újból támadást a Magyar Királyság ellen.

A pozsonyi csata részletes elemzése egy sor, a magyar hadüggyel kapcsolatos kérdést világít meg. Ezek közül a legfontosabb a korabeli magyar hadszervezet mozgása, mely éppen a csata kapcsán figyelhető meg.

Észre kell vennünk a hadüggyel kapcsolatos, néhány fontos körülmény jelenlétét. Az első a magyar haderő mozgósítási rendszerét érinti. Ugyanis a csapatok alkalmazási körleteikbe érkezésének dátumai – még a feltételezett, korai Enns környéki felderítés esetére – sem teszik lehetségessé egy mozgósított haderő bevetését, melynek normaidejére a mozgósítás elrendelését követően a gyülekezési körlet elfoglalásáig – a krími tatárok ismert normáit figyelembe véve – 2–4 hét számolható. Ebből következik, hogy a pozsonyi csatában a békében is hadra fogható, azonnal alkalmazható haderőt (a törzs- és nemzetségfők állandó katonai kísérete) alkalmazták.

A számítások azt igazolják vissza, hogy a könnyűlovas-véderő alkalmazásával a Kisalföldről és a hozzá csatlakozó területekről számolhatunk. A Felső- Tisza-vidék térségébe helyezhető fejedelmi katonai kíséretnek nem volt lehetősége részt venni a harcokban.

A magyar hadügy egy másik fontos kérdését, a határvédelem rendjét is pontosíthatjuk. A feldolgozás megerősítette korábbi értékelésünket a gyepűelve kettős rendeltetését illetően. A magyarok a gyepűelvének a határfolyóktól nyugatra elterülő sávját biztonsági zónának tekintették. Rendeltetése a terület ellenőrzésében, idegen mozgások felderítésében és a határvédelmi erők riasztásában fogalmazható meg. A Wienerwald és a Fischa folyó közötti biztonsági zóna mélysége reálidejű felderítést biztosított, lehetővé téve bármely ellenséges behatás elleni intézkedés időbeli foganatosítását. A modellezés alátámasztotta, hogy a Fischa, mint határfolyó képezte az ellenséges támadások megállítását és visszaverését előkészítő első ellenállási vonalat. Ettől keletre húzódott a határőrizeti sáv, melyben a magyar könnyűlovasság a látszólagos megfutamodás taktikáját ismétlődően alkalmazva lelassította az ellenség előnyomulási ütemét, állandó zaklatással veszteségeket okozott, kifárasztotta erőit, felmorzsolta erkölcsi tartását, megbontotta fegyelmét és számára előnyös helyen döntő csapást mért rájuk. Tehát a határőrizeti sáv rendeltetése az ellenség megsemmisítésében határolható be.

Az ütközet tanulságai alapján a gyepűelve rendeltetése a felderítésben, riasztásban és a határvédelem szervezett egységében foglalható össze. Nagy valószínűséggel a felderítés a határvédelem része volt, és sem a fogalmak, sem a mögöttük ma ismert tartalom akkor még nem vált szét.

A győzelem a honfoglalók, és az őslakosság összefogásából születhetett meg, a törzsszövetség és a csatlakozott népek fegyveres erőinek együttműködése alapján. Három évvel Kurszán vezér halála után esetleg mást lehetett volna elvárni, azonban viszálykodás és az elkülönült helyi érdekekért folyó harc helyett egységes katonai fellépésbe ötvöződött a hon birtoklásának tudata.

Torma Béla elemzése alapján (Új honvédségi szemle, 2007. július 5)

Forrás: http://keszi-ijasz.hu/a-pozsonyi-csata

Móricz János és a Dél-Amerikában élő magyar indián törzsek

Móricz János és a Dél-Amerikában élő magyar indián törzsek

A Kárpát-medencei őskirajzás-os cikkemben említést tettem arról, hogy az amerikai kontinensen is megtalálták ezeknek a kivándorlóknak a nyomait. Ezt a témát szeretném most részletesebben kifejteni. Móricz János volt az a magyar kutató, aki felfedezte azokat a fehérbőrű indián törzseket Ecuadorban, Peruban és az Amazonas-vidékén, akikkel magyarul tudott beszélni. Történeteikben több ezer éves múltra tekinthetünk vissza.

Az 1900-as évek elején ezek a területek még felfedezetlen, nehezen megközelíthető helyek voltak, ezért a kutatók számára sok meglepetéssel szolgált. 1920 körül híradások érkeztek Dél-Amerikából, hogy magyar munkások beszélni tudnak a helyi indián törzsekkel. A II. világháború után itt letelepedett emigránsok utána jártak ennek a dolognak. Móricz János is ezek az emigránsok közé tartozott. Móricz a 60-as években kezdett Ecuadorban kutatni. Itt három indián törzzsel tudott beszélni, Cahari, Mochica, Puruha. Ezután kezdett komoly régészeti és levéltári munkába, aminek következtében tízezernél is több magyarral azonos térképészeti és családneveket gyűjtött össze. Az egyik argentin egyetem ennek köszönhetően történelmi tanácsosnak nevezte ki. Kutatásait főképp Ecuadorban végezte, aminek a fővárosa Quito. Ez eredetileg Kitus-nak hangzott. (Kit=Két, Us= Ős, tehát Két Ős birodalma). Móricz megállapította, hogy a spanyolok mikor ideérkeztek, a magyar volt az az ősnyelv, amit itt kiirtottak. A még magyarul beszélő törzsek, köztük a Cayapak, a Salasaca (Zala-szaka, a szkítákat az ősi források szakáknak nevezik) ezeket a szavakat is használják: apa=apa, aya=anya, nap=nap, vin=vén, kit=két, us=ős, cu=kő, bi=víz, fuel=folyó, pille=pille, lepke stb. Néhány magyarra hasonló név: Tanay, Damma, Taday, Mór, Momay, Mansy, Pil, Béla, Uray, Zillahi stb. Zuay tartomány egyik ősrégi hegysége Pest. A régi Kitus birodalom területén kurgán sírokat találtak trepanált koponyákkal. Találtak a magyar jogarra és országalma utánzatokat is. Tehát régészetileg és nyelvészetileg is igazolni lehet az állítást.Móricz kutatásai az ecuadoriak támogatták és hitelesnek találták. Az ENSZ-hez fordultak Amerika történelmének a revíziójában.

Az indiánok segítségével egy hatalmas kiterjedésű barlangrendszerre bukkant, ami egy valóságos múzeumnak felelt meg. Aranylemezek, vésetek és sok más egyéb régészetileg felbecsülhetetlen tárgy volt ott. Valószínűleg az indiánok a spanyol hódítások elől ide menekítették kincseiket. Ezt a barlangot Táltosok barlangjának nevezte el. 1967. szeptember 7-én egy nagy sajtókonferencián ismertette felfedezéseit. Nagy szenzáció lehetett volna belőle világszerte, azonban még csak hírül sem adták sehol. A támogatói is erőszakoskodtak, hogy árulja el a barlang helyét. Móricz rájött, hogy nem a puszta kutatás miatt érdeklődnek, hanem vagy kincshajhászásból vagy az bizonyítékok elsüllyesztésének céljából érdeklődnek. Úgy döntött, hogy a barlang helyét titokban tartja, inkább az indiánok ideérkezésének a történetével fog tovább foglalkozni. Megállapította, hogy ezek az indiánok vízi úton jöttek ide nyugatról. Az útjukat is pontosan meg lehetett határozni a földrajzi nevek vizsgálatával és a fentebb említett cikkemben lévő másik bizonyítással.

Móricz János kutatásait a mai napig nem ismerték még el hivatalos körök. Itt megtaláltok néhány forrást, ami nálam sokkal részletesebb leírják a kutatásait:

Móricz János levelei Ecuádorból Pataky Lászlónak Békéscsabára

Móricz János-Juan Móricz, Összehasonlító nyelvészeti példatár, ADATOK, LEVELEK…mi történt? és mért nem történt?

Móricz János Ekvádori Külügyminisztérium levelének a magyar fordítása

Erich von Daniken találkozása Juan Móriczal

Móricz János kutatásainak összefoglalása-Hary Györgyné (1977)

 Forrás: http://sptanacs.blog.hu

Aranykor Magyarországon

Mit jövendölnek Magyarországnak az ősi szent iratok, próféciák, jóslatok?

Az utóbbi 20 évben Magyarország fénysebességgel rohan egy olyan szakadék felé, amely akár az örök vesztét is okozhatná hazánknak. Ki kell ábrándítanom a szakadékba zuhanásunkra várakozó törekvőket, mert ez a tragédia nem fog bekövetkezni!
Hazánk történelmére visszatekintve (még akkor is, ha az nagyrészt el van torzítva) láthatjuk, hogy már többek is kísérletet tettek országunk és népünk elpusztítására, vagy „jó esetben” csak rabszolgaságba kényszerítésére, ám ezek a próbálkozások sem voltak eredményesek.
Nem kell messze menni, ott van mindjárt a volt szovjethatalom, aki nemcsak megszállta országunkat, hanem irányította is.
Csak egy példa a sok közül: Több mint 40 évig énekeltük a különböző ünnepségeken azt az Internacionálé-nak nevezett dalt, melyben, ha egyes sorok jelentését figyelmesen megvizsgáljuk, egyértelműen kitűnik, hogy mennyibe nézett a megszálló haramia bennünket és mindazokat a népeket, akik még az uralma alatt álltak. Számtalanszor hagyta el ajkunkat ez a dal, és intenzív agymosásunk közepette elfelejtettünk odafigyelni arra, hogy mit is mondunk.
„A múltat végképp eltörölni
Rabszolga-had indulj velünk!”

Tudnunk kell, hogy ha egy népnek elveszik, „eltörlik” a múltját, akkor ezzel elvágják a gyökereit, amely az ősi hagyományaihoz vezet, ezért a nép gyönge lesz, önbizalmát veszti, s így már könnyen ki lehet fosztani, rabszolgává lehet tenni, végül pedig el lehet pusztítani. Amely népnek nincsen múltja, annak nincsen hazája és jövőképe sem.
Hosszú ideje mindent elkövetnek a magyarországi hivatalos tudományban, hogy az emberekbe beszéljék azt, hogy mi finnugorok vagyunk. Ez úgy, ahogy van hazugság!
A finnugor elmélet valójában politikai okból jött létre, melynek hátterében a Habsburgok álltak.
Az 1848-as szabadságharc leverése és megtorlása után az egyik legjobb megoldásnak tűnt a finnugor elmélet létrehozása és terjesztése.
Idézet egy korabeli jegyzékből, amelyet miniszteri utasításra Haynau adott írásba:
„A magyaroktól örökre el kell venni a szittya büszkeséget, hogy elfelejtsék végre a lázadozást és megtanulják, hol a helyük.”
A Habsburgok jól tudták, hogy egy nép tönkretétele, rabszolgasorba vetése és megsemmisítése nem a háború útján érhető el leghatékonyabban, hanem a múltjától (történelmétől, hagyományaitól, népszokásaitól, eszméitől, hitétől, értékrendjétől) kell megfosztani.
A Habsburgok elvették az eredeti múltunk tanításait, s ezzel megkezdődött az a törekvés, ami a 20. században is jellemző volt azokra a diktatúrákra, amelyek érintették Magyarországot – gyökerestől kitépni, eltörölni a magyarok múltját, ellehetetleníteni a jelenét, hogy még véletlenül se legyen jövője. (Ezzel már István király is próbálkozott 1000-ben.)
„A múltat végképp eltörölni”…
Országunk népét minden megszálló hatalom rabszolgának tekintette, így nyilvánvaló, hogy a hódító célú háborúikban a magyarokat (is) állították az első sorba, hiszen nem kár értük, ha pusztulnak:
„Rabszolga-had indulj velünk!”

Hosszan lehetne elemezni a Magyarországot sújtó csapásokat pl. tatárjárás, török uralom, Dózsa féle felkelés, Rákóczi szabadságharc, mindkét világháború, 1956-os forradalom, a szovjethatalom és persze a jelenlegi Európai Unió is.
Azt, hogy az elmúlt években milyen gyalázatos tevékenységek folynak Magyarországon, nem kell ecsetelnem (pl. politika, kormányintézkedések, bank, gazdaság, ipar, egészségügy, oktatás, jog stb.).
Most inkább annak a kornak az eljövetelére szeretnék egy kicsit rávilágítani, amely 2012. december 21-én a fizikai síkon is kezdetét veszi. Ez az Aranykor, de nevezhetjük Fénykornak is.
Az arany ezúttal nem az ékszerre és nem a pompára utal, hanem az embernek az anyagi természetű személyiségére, amelyet a bölcsesség által Isten és az egyén szolgálatába kell állítani. Az aranyszín a bölcsességgel és a megvilágosodással kapcsolatos, tehát a megismerés és a tudás szimbóluma.
A fény pedig elsősorban az emberben lévő Istent, s annak fénymagját, ezáltal a magasabb rendű létezés tartalmi hasonlatát jelenti. A fény magában hordozza a bölcsességet, valamint az igazságot és annak tanítását.
Az Aranykor eljövetelét jelzi előre a maja naptár és számos jövendölés, szent könyv és szent irat.
(Erről bővebben itt olvashat:http://logoszvilag.blog.hu/2011/12/06/belepes_az_aranykorba_1 )
Jelenleg még a Vaskor utolsó évét tapossuk, azonban hamarosan tanúi lehetünk e kor instabillá vált szellemi és eszmei építményei megsemmisülésének. Mindez kezdődik Amerika csődjével, a bankrendszer összeomlásával, majd folytatódik az Európai Unió, a gazdaság és az ipar világszintű halálával.
Ez mind félelmetesen hangzik, ugyanakkor szépnek és jónak ígérkezik, de mi szerepe van ebben Magyarországnak?
Valójában kik vagyunk mi magyarok?
Milyen ember és milyen nép a magyar?
Miért szenvedett annyit a magyarság?

Ahogy már említettem több őskori szent irat és jövendölés foglalkozik a 2012-es Világkorszak-váltással, ami az Aranykor kezdete.
Mi történik 2012. december 21-én?
Ezen a napon nagy látványosságra és végítéletszerű eseményre nem kell számítani!
Ekkor csupán annyi történik, hogy az ún. világkarma minősége megváltozik, vagyis a Föld és a Naprendszerünk számára ekkor zárul a Vaskor és nyílik az új Aranykor.

Hogyan fogjuk mi emberek ezt érzékelni?
A Föld és az emberiség Aranykorba való belépéséhez az előkészületek már évekkel ezelőtt elkezdődtek. A változás nem egyik napról a másikra történik!
A 2012-es év eseményei rákényszerítik az embereket a paradigmaváltásra.
Egyre inkább az lesz majd tapasztalható, hogy az erkölcstelen, gátlástalan, kizsákmányoló vaskori gondolkodás és viselkedés az új korszakban finoman szólva a semmibe vezet.
Ugyanakkor, aki az Aranykor filozófiája szerint gondolkodik és cselekszik, valamint az Istenben való hite (és a róla szóló valós tudása) szilárd, erős lábakon áll, ott a mindennapi élet békéje és nyugalma fog megteremtődni.

Magyarország az  Aranykorban
A szent iratok azt mondják, hogy minden világkorszakváltásnál van egy olyan nép (kultúra), aki az adott világkorszakváltásnak a fáklyája, vezérhajója. Ez azt jelenti, hogy abban az országban történik meg először az átalakulás az új világkorszakra, s így ennek az országnak a népe mutat példát a többi nemzetnek.
Az ókori szövegek 20 próféciájából kb. 15 foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a 2012-es világkorszakváltáskor melyik lesz ez a nép. Ez a 15 prófécia leírja, hogy hol köszönt be először az Aranykor és melyik népen lesz az ún. „világ szeme”, vagyis a Vaskor falai elsőként hol dőlnek össze.

Az indiai szent irat, a Vishnu Purana így ír erről:
„A szakák népe felébred és viszi a tüzet más földekre is. A szakák ébrednek fel elsőként, ahogy évmilliókkal ezelőtt is ők vitték a fényt! Elsőnek Nimród népe tér magához, utána a többi.”

A „szaka” alatt az ókori indiai szövegek a szkítákat értik, ami nem más, mint a MAGYAR NÉP.
A szkíta nép nem rokon, hanem a magyar nép őse, tehát a „szakák”, vagyis a szkíták mi magunk, magyarok vagyunk. (Ahogy elnézem, a jelenlegi kormánypolitikát már rajtunk van a világ szeme…)
S még mielőtt bárkinek a bibliai Ószövetségben szereplő „gonosz” Nimród (és népe) jutna eszébe, javaslom, hogy a magyarok őskirályáról és dicsőségéről bővítse ismereteit pl. Avatara vallástörténész-mítoszkutató: Nimród vére I-II. című, két kötetes regényéből!

Milyen ember és milyen nép a magyar?
Erre a kérdésre a vaskori személyiségtudatú ember rögtön rávágja, hogy önző, gyarló, gonosz, irigy, rosszindulatú, kapzsi stb.
Tegyük félre egy időre az ítéleteinket és hagyjuk abba a népünket megvető kritizálást!
Nézzünk egy kicsit magunkba és úgy tegyük fel a kérdést: Milyen ember a magyar?
Valójában a magyar ember vendégszerető, végtelenül befogadó, ingét-gatyáját odaadja a vendégnek még akkor is, ha neki nem marad, önzetlen, segítőkész, idealista, határtalanul türelmes, nagyon okos, hiszen rendkívül sok művészt és tudóst, felfedezőt adott és ad ma is a világ számára.
A magyar, fényvallású nép a békességre törekvő emberek gyülekezete.
Mi a magyarok feladata?
Nem kevesebb népünk küldetése, mint az, hogy bölcsessége és tudása által az érdek nélküli szeretetet és békességet hirdesse és közvetítse minden nemzet felé.
Általában kis létszámú, kis területtel rendelkező országként beszélnek a világban hazánkról.
A magyarok soha nem voltak sokan, a turáni népekre nem jellemző a szaporaság.
Népünk ereje nem a számarányunkban áll!
A mi erőnk az AGYUNK, a bölcsességünk, a tudásunk és természetesen a korlátok nélküli szeretetünk.
„A magyarok nyilaitól ments meg, Uram minket!” imának többféle értelmet is adtak már az emberek.
Az nem kétséges, hogy a magyarok kiváló lovasok és íjászok voltak, ám minden tévhit ellenére nem volt rájuk jellemző a hódító háború.
A sötét Vaskor képviselői évszázadokon át próbálták elhitetni a világgal, hogy a magyar nép hitetlen, barbár és gyilkos hajlamú tulajdonságokat hordoz magában.
A magyarok nyilaival kapcsolatosan megfontolásra javaslom:
A nyíl az elme szimbóluma. A magyar ember égi íjásza a világnak és a sötétségbe kilőtt fény-nyilaival az emberek tudatlanságát akarja megsemmisíteni.
Ha vesszük a fáradtságot és tanulmányozzuk egy kicsit Nimród legendáját, akkor egyértelművé válik számunkra, hogy Őskirályunk íjának megfeszítésekor nem az embereket vette célba, hanem az ellenséges démonkirályt, vagyis a sötétséget.
Ami az ősnépünket, a szkítákat illeti, náluk az volt a korabeli hadijog, hogyha az ellenség párviadalban megsebesül, a szkíta harcosnak rögtön abba kell hagynia a csatát és a sérültet azonnal a táltoshoz kell kísérnie gyógyításra. Ez aranykori eszme és cselekedet.
Ezzel szemben a Vaskorban a gyengének, a sebesültnek pusztulás a sorsa.
A magyar, fényvallású aranykori nép és a Vaskor rezgése, energetikája idegen számára.  A gyilkolás, a háború, a hódítás nem tartozik a népünk eszméihez (területeinket soha nem csatában vesztettük el, hanem mindig a tárgyalóasztaloknál lásd Trianon).

Miért szenvedett sokat a magyarság?
Az biztos, hogy népünk szenvedéseinek oka nem abból ered, hogy el lennénk átkozva, vagy Isten haragudna ránk, s „verne” bennünket.
Az úgynevezett balsorsunk főleg annak tudható be, hogy mivel a magyar aranykori nép, ezért nem tud vaskoriként alkalmazkodni. Ez az egyik oka Magyarország pusztulásának.
A magyarság elpusztítására való törekvések másik fő oka az, hogy nemcsak Európa középpontja vagyunk, hanem a Földdé is, úgyszólván a „világ közepe”. (Lásd: Dobogókő, a Föld szívcsakrája)
Ami pedig a magyar népet illeti, nem vagyunk kevesebbek, mint az az ősnép, aki az égi (fény) nyelvet beszéljük.
A MAGYAR NYELV az egyetlen a világ nyelvei között, melyben feltűnő többséggel fellelhető az ősiség, ennélfogva a legalkalmasabb az Istenség kifejezésére.
Sajnos jelenleg angol-kórban szenved Magyarország és a világ is, hiszen a Vaskorban világnyelvnek lett kikiáltva az angol…

Néhány példa arra, hogy égi nyelvünk szavaiba mi minden mondanivaló van még az eredeti jelentésen kívül belekódolva (betűk felcserélhetők, ékezetek hozzáadhatók vagy elvehetők):

MAGYAROK ISTENE
MA; MAG (a fény mag); AGY; AGYA; MAGA; OK (Isten, Teremtő); KOR;
ISTEN-ben benne vagy TE IS és  ÉN IS!
TÖRTÉNÉSZ : TÖRT-ÉN-ÉSZ
NYELVÉSZ: NYELV; ELV; ÉSZ
OKKULT: OK; KULTUSZ; (Az Okkult Isten a Teremtő Isten kultúrája)
ŐSZINTÉN: Ő; SZINT; ÉN;
BOLDOG: DOLOG
ÖRÖKSÉG: Ő-ÖRÖK-s-ÉG
LEHETŐSÉG: LEHET-Ő-s-ÉG
NŐISÉG: NŐ-IS-ÉG
BÖLCSŐ: BÖLCS-Ő
KÖZÖSÜLÉS: Ő; KÖZ; KÖZÖS; ÜL; ÜLÉS  (Istennel – ővele – való közösséget jelent: KÖZÖS-ÉG)
NÉGY: ÉN; EGY;
KETTŐ: KÉT-TŐ
MINDENKI: MIND-ÉN-KI
SZENT: Én; TE;
FÉNY: ÉN
HÍRNÖK: HÍR-NŐK
ALKALMAZKODOM: ALKALMAZ-KÓD-OM (Az OM jelentése: A szótag az a rezgés, amellyel Isten a világot teremtette. Teremtő igét, vagyis magát az Istent jelenti.)
A KÓD (a Teremtő kódja) azokban az emberekben munkálkodik akik (alkalmazkodva) naponta tudatosan meglelik istenségüket emberségükben.
A nyelvünk tehát kódolva van (alkalmaz-KÓD-OM, gondol-KÓD-OM, munkál-KÓD-OM) és ennek a kódnak a kulcsa a MAGyarok magjában lelhető fel (a kulcs pedig Énok kulcsa – Engem (ÉN) okozott (OK) valaki, ÉN Oka vagyok valakinek vagy valaminek).
JELADÓK vagyunk (JEL-A KÓD), és aki adni tudja a jelet (kódot), az venni is képes.

A fentiekből látható, hogy nagy őstudás van a magyar ember sejtjeibe és nyelvébe (elvébe) kódolva.
A külvilágban történő események egyre inkább arra sarkalnak bennünket, hogy vegyük észre, hogy MAGa magunkba kell fordulni, hiszen ott van a Mindenség (MIND-ÉN-s-ÉG) Teremtője bennünk!

Az Aranykor eljövetelével nemcsak világkorszakváltás következik be Magyarországon (és az egész Földön), hanem az emberek világszemlélete is lényegesen megváltozik.
A Fénykorban a nemzeti öntudat megerősítésre kerül. Mi magyarok fogunk először átesni az Aranykor tűzkeresztségén. Ez természetesen nem történik meg egyik napról a másikra és nem is lesz könnyű, hiszen fájdalommal, áldozattal és vérrel jár.

Idézet a Nyirkai Jóslatból:

„Kettészakad a nemzet,
lángra lobban az Ország.
A lángot vér oltja.
Magyar magyart gyilkol,
de a bika hátáról is ide lőnek
a hét teve miatt.
A nép fele elpusztul…”

Mit mond ugyanez a jóslat a változást követően?

„A haragosok megbocsátanak egymásnak,
az irigy örül más szerencséjének,
a rátarti nem rázza a rongyot,
a közönyös siet segíteni…
Új kor veszi kezdetét minden égtáj felé.”

Nostradamus próféciáiból:
Mit jósol Nostradamus abban a 99 számozott versben, amelyet gróf Zrínyi Miklós rendelt tőle Magyarországra (Pannóniára) vonatkozóan?

„Jön majd idő, hogy szinte eltűnik
Pannónia földről ki magyarnak született,
fiaikat az anyák meg sem szülik,
s a hágókon át jönnek barbár seregek.
A magyaroknak még nevét is lopják,
s rettegnek még emléküktől is.
Már csak nevében lesz Magyarország,
s nevében minden egyezség hamis.”

„A kétezredik év után hamar
nagy lesz az ország és erős,
visszatér hazájába mindegyik magyar,
s magyar földben nyugszik minden ős.
De a magyar föld része lesz a nagynak,
erős királyság, melynek nincs határa,
a keresztények farkasai már nem ugatnak,
Krisztus ellenségeit a föld kizárja.”

„A második ezredév után
Pannónia váratlan erőre kap,
királyok gyűlése lesz Budán,
de császáruk magyar marad.
Kelet s nyugat központja lesz,
egy évszázadra legyőzhetetlen,
szembeszállni velük nem érdemes:
uralkodik a LÉLEK és a SZELLEM.”

„Jön új nemzedék, mely erős lesz,
és nem szégyenli többé, hogy magyar,
a vének nemzedéke önmagán erőt vesz,
s nemcsak önmagának túr és kapar.
Erkölcsében megújul majd az ország,
s végre büszke lesz minden fia
mert ámulatba ejti egész Európát
ezerszáz évnek elteltével Pannónia.”

„Jön majd egy ember a második
millennium után, ki felette áll
minden torzsalkodásnak: Ő lesz az itt,
ki Pannon földről Istenhez kiált
és Isten meghallgatja imádságait.
Ő lészen az, kinek uralkodása folytán
Pannónia ismét erős lesz és gazdag,
nagyobb lesz, mint akármely szultán,
az ő szavára minden országban adnak,
s önként kezére bíznak minden hatalmat.”

Ki ez az ember, akiről Nostradamus ír?
Egyelőre keveset lehet róla tudni, sőt szinte még semmit.
Ismereteim szerint ez a személy már az Isteni Énjének tudatára ébredt, és gondolati síkon szorgalmasan munkálkodik az aranykori Magyarország struktúráján.
Már most is okos, intelligens ember, azonban bölcsessége és tudása nem a fizikai világban megszerzett diplomák mennyiségének és minőségének eredménye, hanem lelkiségének és szellemiségének haladottsága, gondolatai és érzelmei rendezettsége teszik őt hamarosan kiemelkedővé.
Nem tagja egyik pártnak sem, és nem tartozik sem az egyház, sem pedig az egyház „leányvállalatainak” (gyülekezetek, szekták) csordarendszeréhez.
Amikor eljön az ideje színre lép és az igaz hitű és szívű magyar embernek nem lesz kérdés, hogy ki Ő,   mert tudni fogja!

Az Aranykor és a Nostradamus által megjósolt kiemelkedő szellemiségű ember (emberek, mert nem egy lesz) is eljön magától, csak még egy kicsit legyünk türelmesek és kitartóak.
Akarjuk és higgyük, hogy hamarosan „a magyar név újra szép lesz, méltó régi nagy híréhez”, azonban ehhez kedves honfitársaim fel kell a mélyalvásból ébrednünk és cselekvésre is szükség van!
Tehát az Aranykor hajnalán: ÉBREDJ MAGYARORSZÁG!!!!!!!

Ajánlott linkek:

http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=6ca3c258e
http://www.youtube.com/watch?v=DYcq9cqtNQg

http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=d89435eb4

http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=caa35572a

http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=d9a9ebc9b

http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=c0eb4dec0

Forrás: http://tudatraebresztes.blog.hu