káldeusok

káldeusok (héb. kasdim, akkád kaldu, ar. kaldán, kaldáni): 1. az újbabilóniai birodalom alapítói (vö. Dán 1,4). Jud 5,6 szerint Izr. népe a ~ ivadéka (→Ur városa). Az asszír forrásokban elsőként II. Asszurnaszirpal (ur. Kr. e. 884-858) említi őket, mint akik több városállamot (Bit-Jakin, Bit-Ammukani, Bit-Dakkuri stb.) alapítottak a Perzsa-öböl Ny-i partján, ahonnan állandóan veszélyeztették Babilóniát. Ukincer (ur. Kr. e. 732-729, III. Tiglat-Pilleszer idején) és Marduk-apla-iddin (II. Szargon uralma alatt) átmenetileg magához is ragadta az uralmat Babilónia fölött. Nabopolasszar (ur. Kr. e. 626-605) alatt a ~ (→arámok) megalapították Új-Babilóniát. A Dán 2,2-10; 4,4; 5,7.11: a varázslókkal, jövendőmondókkal és csillagjósokkal együtt említi a ~at, értelmezni tudták az álmot és a csillagok állását (→Háromkirályok, →mágusok). – 2. katolikus közösség Irakban, Iránban, Szíriában és Egyiptomban. 150-200 ezer lélek, magukat a bibliai ~ leszármazottainak tartják. A káldeus nyelvet lit-jukban és (az arab mellett) a mindennapi életben is használják. A 13. sz. közepén domonkos misszion-ok hatására a →nesztoriánusok közül váltak ki, s csatlakoztak az Egyh-hoz. Szétszórt ker. közösségeiket a 15. sz: egy Sulaka nevű szerz. egyesítette, akit pátr-vá választása után a pápa fölszentelt. Halála után a Görögszertartású Káldeus Egyház(ahogy hívei nevezték) két részre szakadt egy-egy pátr. vezetése alatt. Egyik közp-juk az iráni Ulmiában, a másik az iraki Moszultól É-ra lévő Al–Kos helységben volt. – A 17. sz. közepén a kosi pátr. elszakadt a katolicizmustól, de a töröko-i Diarbekirben székelő pátr. nem követte ebben. Ettől fogva a diarbekiri pátr-k a Babylon pátr-ja c-et viselték mindaddig, míg a kosi pátr. unióra nem lépett Rómával (→káld szertartású katolikus egyház), s mint az újra egyesült káldeus egyh. vez-je

székhelyét Babylonból Moszulba tette át. – A ~ pátr-ját a pp-ök szinodusa választja, és a pápa a Sztszéknek tett alávetettségi eskü letétele után hivatalában megerősíti. Ő irányítja a moszuli és bagdadi érsséget és a 4 (baszrai, egyiptomi, szíriai és isztambuli) patriarchális pléb-t. Joghatósága alatt Iránban 2 érs., Irakban és Töröko-ban 4 pp. áll. Irakban 3 káldeus ktor és 2 zárda létezik, melyekben oktatás folyik. Már a 19. sz. végétől Moszulban teol. szem. működött, nyomdájában káldeus nyelvű imakv-eket és isk. tankv-eket nyomtattak. – A ~ egyh. naptárában az év kezdete dec. 1., vége nov. 30. Lat. típusú reverendát viselnek, széles ujjú K-i köpennyel, fejükön turbánnal. **-F.I.T.

Concise Encyclopedia of Arabic Civilization. Djambatan-Amsterdam, 1959. – BL:911.

Forrás: http://lexikon.katolikus.hu/K/k%C3%A1ldeusok.html

A maja vének tisztázzák a maja naptár kérdését

Mayan Elders Clear Mayan Calendar
http://www.eceti.org

Carlos Barrios, maja vén és Ajq’ij (egy szertartás pap és lelki vezető) a Sas Nemzetségből. Carlos egy kutatást kezdeményezett a különböző maja naptárakkal kapcsolatosan. Carlos fivérével, Gerardoval együtt számos tanárral folytatott tanulmányokat és kikérte a véleményét közel 600 hagyományos maja vénnek, tudása körének szélesítése érdekében.

Carlos gyorsan rájött, hogy számos ellentmondásos tolmácsolása létezik a maja hieroglifáknak, sziklába vésett írásoknak, ábráknak [petroglifáknak], „Chilam Balam” Szent Könyveinek és több ősi szövegnek. Carlos néhány erős szót talált azok számára, akik hozzájárultak az összezavaráshoz:

Carlos Barrios: „Antropológusok látogatják a templomok helyszíneit, elolvassák a feliratokat, és történeteket állítanak össze a majákról, azonban nem helyesen olvassák el a jeleket. Ez csupán az ő képzelődésük. Más emberek jóslatról írnak a maják nevében. Azt mondják, hogy a világ véget fog érni 2012 decemberében. A maja vének dühösek erre. A világnak nem lesz vége. Át fog alakulni.”

„Többé nem vagyunk a Negyedik Nap Világában, viszont még nem vagyunk az Ötödik Nap Világában. Ez a közbenső időszak, az átmenet kora. Ahogy keresztülmegyünk az átmeneten, a környezet pusztulásának roppant nagy, világméretű a lecsapódása [konvergenciája], társadalmi zűrzavar, háború van, és a Föld Változásai folyamatban vannak.”

Így folytatja: „Az emberiség megmarad, azonban egy más módon. Az anyagi struktúrák változni fognak. Ebből lesz lehetőségünk, hogy jobban emberek legyünk. A maja naptárak és jóslatok legfontosabb korszakában élünk. A világ összes jövendölése, minden hagyomány most fut össze. Nincs idő a játszmákra. E korszak lelki eszménye a cselekvés.”

Carlos meséli nekünk: „Az őshonos népeknek vannak naptáraik, és ők tudják, hogyan kell pontosan tolmácsolni őket – nem mások. A maja naptárak idő, évszakok és ciklusok jelentésköre bebizonyította magáról, hogy hatalmas és bonyolultan kifinomult. A maják 17 különböző naptára megértett, úgymint a Tzolk’in, vagy Cholq’ij, néhányon ezek közül az időt pontosan jegyezték le grafikonban több mint tízmillió évnyi időtartamra.”

„A maja naptárak matematikai ciklusai mindent előre jeleztek. Ez változni fog – minden változni fog. A maja nap-őrzők 2012. december 21. napját az újjászületés dátumának tekintették, az Ötödik Nap Világának kezdetének. Ez egy új kor kezdete lesz, melyet a nap-meridián galaktikus egyenlítőn történő áthaladása, valamint a Föld önmagának a galaxis középpontjához való hozzáigazítása jelez és következik is belőle.”

2012. december 21-én napfelkeltekor, 26.000 év során első alkalommal a Nap felkel, hogy összekapcsolja a Tejút metszőpontját, és az ekliptikus síkot. Ezt a kozmikus keresztet a Szent Fa, az Élet Fájának megtestesülésének vélik, mely fára a világ minden lelki hagyományában megemlékeznek.

Néhány megfigyelő azt mondja, hogy 2012-ben a galaxis szívével történő ilyen együttállás megnyit egy csatornát a kozmikus energiáknak, hogy átáramoljanak a Földön, megtisztítva azt, és mindent, ami rajta van, felemelve mindent a rezgés egy magasabb szintjére. Carlos emlékeztet minket: „Ez a folyamat már elkezdődött. A változás most felgyorsul, és gyorsulását folytatni fogja.”

Ha a Föld emberei el tudnak érni e 2012-es dátumig jó formában anélkül, hogy a Föld túlontúl nagy részét tönkretennék, egy új, magasabb szintre fogunk felemelkedni. Azonban azért, hogy oda eljussunk, óriási hathatós erőket kell átalakítanunk, melyek az út akadályozását keresik.”

A naptárban megszabott dátum, a téli napforduló 2012 évében nem a világvégét jelöli. Sok kívülálló ember ír a maja naptárról eltúlozva ezt a dátumot, viszont ők nem ismerik. Azok, akik ismerik, ők az őshonos vének, akiket a hagyományok őrzésével bíztak meg.

Carlos elmondja nekünk: „A gazdaság most egy fikció. Az átmenet első ötéves terjedelme, 1987 augusztusától 1992 augusztusáig, volt az anyagi világ lerombolásának kezdete. Előre haladtunk mélyebbre tíz évnyit az átmenet fázisába mostanáig, és az úgynevezett pénzügyi stabilitás forrásai közül sok valójában egy üreg. A bankok gyengék. Ez egy érzékeny pillanat számukra. Globálisan összeroppanhatnak, ha nem figyelnek. Most, az emberek figyelnek.”

Mind az Északi-sark, mind a Déli-sark olvad. A víz szintje az óceánokban növekedni fog. Ugyanakkor viszont a föld az óceánban, különösen Kuba közelében szintén emelkedni fog. Carlos egy történetet mesél a legutóbbi maja Újév szertartásokról Guatemalában. Azt mondta, hogy az egyik tisztelt mam vén, aki egész évben egy hegyi remetebarlangban él, elutazott Chichicastenangoba, hogy a szertartáson beszéljen az emberekkel. A vén egy egyszerű, egyenes üzenetet hozott. Kérte az emberi lényeket, hogy az élet és fény támogatásáért gyűljenek össze.

„Jelenleg minden személy és csoport a saját útját járja. A hegyek vénje elmondta, hogy van remény, ha a fény népe képes összegyűlni és egy bizonyos vonatkozásban egyesülni. A kettősség világában élünk – nappal és éjszaka, férfi és nő, pozitív és negatív. A fénynek és sötétségnek szüksége van egymásra. Ők az egyensúly.”
„Épp most a sötét oldal nagyon erős, és igen tisztában van azzal, mit akar. Előrelátásuk, elsőbbségük és hierarchiájuk is világosan megtartott. Számos módon dolgoznak azért, hogy képtelenek legyünk összekapcsolódni majd 2012-ben a spirális Ötödik Világgal.”

„A fény oldalán mindenki azt hiszi, hogy ők a legfontosabbak, és hogy saját megértésük, csoport megértésük a kulcs. A kultúrák és vélemények különbözősége létezik, így van versengés, szétszóródás, és nincs egyetlen összpontosítás.”

Carlos hiszi, hogy a sötét oldal azon dolgozik, hogy gátolja az egységet a tagadáson és az anyagelvűségen [materializmuson] keresztül. Azon is dolgozik, hogy tönkretegye azokat, akik a fénnyel dolgoznak annak érdekében, hogy a Földet egy magasabb szintre juttassák. Szeretik a régi energiát, a hanyatló Negyedik Világot, a materializmust. Nem akarják, hogy változzon. Nem akarnak egységet. Ezen a szinten akarnak maradni, és félnek a következő szinttől.

A hanyatló Negyedik világ sötét hatalmát nem lehet lerombolni, vagy legyőzni. Túl erős, és felkészült erre, és ez egy rossz stratégia. A sötéteket csupán átalakítani lehet, amikor szembetalálkoznak az egyszerűséggel és nyíltszívűséggel. Ez az, ami az egységhez vezet, a kulcshoz az Ötödik Nap Világáért.

Carlos elmondta, hogy az Ötödik felbukkanó korszak a figyelmet egy tudomásul nem vett elemre hívja fel. Habár a négy hagyományos Föld, Levegő, Tűz és Víz elem a múltban különféle korszakokat uralt, lesz egy ötödik figyelembe veendő elem az Ötödik Nap korában – ez az elem az „ÉTER”.

A szótár az Étert egy „vélelmezett anyag”-ként határozza meg, melyről „azt tartják, hogy minden teret elfoglal, lehetségesnek tartják, hogy a téren keresztüli elektromágneses sugárzás terjedését magyarázza.” Lehetséges, hogy „a tér közötti térként” lehetne meghatározni. Azt sejtetném, hogy megjelenhetne naprendszerünkből (a Napból) a töltött részecskék és a mi galaxisunk (a Tejút) erős hullámzásának igazodásaként. Az éter elem képviseli a lelkiség energiáját [spirituális energiát].

„Az Ötödik Nap eleme égi. Az Éter összefüggésében lehet az ellentettség [polaritás] egyesítése. Az emberekben nincs többé sötétség, vagy világosság, csupán egy felemelkedett egység. Épp most azonban a sötétség birodalma nem érdeklődik ez iránt. Ennek akadályozására szerveződtek. Keresik, hogy a Földet és környezetét kihozzák az egyensúlyból, így mi nem fogunk készen állni 2012-ben az együttállásra.”

„Együtt kell dolgoznunk a békéért és egyensúlyért a másik oldallal. Gondoskodnunk kell a Földről, mely táplál minket és menedéket nyújt nekünk. Teljes elménket és szívünket kell belehelyezni az egységre való törekvésbe, és az egység most a másik oldallal történő szembeszállás és az élet megóvása.”
„Nyugtalanok vagyunk – többé nem játszhatunk. Bolygónkat megújíthatják, vagy elpusztíthatják. Most van itt az idő felébredni és cselekedni. Mindenkire szükség van. Nem ok nélkül vagyunk itt. Mindenki, aki itt van most egy fontos céllal rendelkezik. Ez egy nehéz, viszont különleges idő. Van lehetőségünk a növekedésre, azonban készen kell állnunk a történelem e pillanatára.”

Carlos mondja: „A megjósolt változások meg fognak történni, azonban hozzáállásunk és cselekedeteink határozzák meg milyen durvák, vagy milyen szelídek lesznek ezek. Cselekednünk kell, hogy változást hozzunk, és olyan embereket kell megválasztanunk, hogy képviseljenek minket, akik értenek, és politikai intézkedéseket foganatosítanak majd a Föld tiszteletére.”

„A meditáció és a lelki gyakorlat jó, viszont a cselekvés is az. Nagyon fontos tisztában lenni azzal, kik vagyunk, és fontos tisztában lenni a kapcsolatunkkal is a Földdel. Fejlesszétek magatokat saját hagyományaitoknak és szívetek hívásának megfelelően. Azonban emlékezzetek a különbözőségek tiszteletére és az egységre való törekvésre. Egyetek bölcsen – nagyon sok étel fertőzött akár nehezen észrevehetően, akár durva módon. Fordítsatok figyelmet arra, amit bevisztek testetekbe! Tanuljátok meg az étel tartósítását, és az energia fenntartását [konzerválását]! Tanuljatok meg néhány jó légzéstechnikát, azért, hogy mesteri fokra vigyétek légzéseteket! Legyetek tiszták! Kövessetek egy nagy gyökerű hagyományt! Nem fontos, milyen hagyomány, szívetek fogja megmondani nektek, azonban nagy gyökerekkel kell bírnia.”

„Az energia világában élünk. Fontos feladat jelenleg megtanulni érzékelni, vagy látni mindenki és minden energiáját – emberekét, növényekét, állatokét. Ez mindinkább fontossá válik, ahogy az Ötödik Nap Világához közeledünk, hiszen ez társul az „éter” elemével – a birodalommal, ahol az energia él és összeszövődik. Menjetek el a Föld szent helyeire, hogy imádkozzatok a békéért, tiszteljétek a Földet, mely ételt, ruhát és menedéket ad számunkra. Újra életre kell keltenünk e szent helyek energiáit. Ez a mi munkánk.”

„Egy egyszerű, viszont hatékony imádkozási módszer egy fehér, vagy világoskék színű gyertya meggyújtása. Egy pillanatra gondoljatok a békére. Mondjátok el szándékotokat a lángnak, és ennek lángját küldjétek el azoknak a vezetőknek, akik bírják a hatalmat, hogy háborút indítsanak, vagy békét teremtsenek.”
Carlos emlékeztet minket, hogy ez egy döntően fontos pillanat az emberiség és a Föld számára. Minden ember fontos.

Azt mondta, a vének kitárták az ajtókat, azért, hogy más fajok eljöhessenek a maja világba, hogy átvegyék a hagyományokat.” A maják régóta méltányolták és tisztelték azt, hogy vannak más színek, más fajok, más lelki rendszerek. Tudják, hogy a maja világ sorsa összefügg az egész világ sorsával.”

„A legnagyobb bölcsesség az egyszerűségében lakozik. Szeretet, tisztelet, türelem [tolerancia], osztozás, hála, megbocsátás. Nem összetett, vagy bonyolult. Az igazi tudás ingyenes / szabad. DNS-ünkbe kódolt. Mindaz, amire szükségetek van, bennetek van. Nagy tanítók mondták ezt a kezdetektől fogva. Találjátok meg szíveteket, és ráleltek utatokra.”

ECETI – Enlightened Contact with Extraterrestrial Intelligence –
ecetievents@gmail.com
http://www.eceti.org/; http://www.selfmasteryearthinstitute.org/

Magyar fordítás: Clarissa
http://univerzumitudatossag.blogspot.com/
http://fenytevo.blogspot.com/

http://fenyvilag.blogspot.com/2011/12/maja-venek-tisztazzak-maja-naptart.html

Gondolatok Szent Istvánról – „Decretum.. Ugros eliminandos esse”

Gondolatok Szent Istvánról – „Decretum… Ugros eliminandos esse”

„A Kárpát-medencei magyar állam igazi megalapítói és stabilizálói tehát -minden más híreszteléssel ellentétben – Árpád fejedelem és a pozsonyi csata győztes hősei voltak. „

Hogyan jön össze Szent István és az ő korától számított kb. 90 évvel korábbi Pozsonyi csata története? Nos, erről szeretnék egy pár gondolatot kifejteni, meg István és az ő társ – fejedelmeinek a történelmi szerepéről. Mint azt ( remélem..) mindannyian tudjuk, 907 július 4-7 Pozsony mellett Árpád vezér az egyesített magyar könnyűlovas íjász seregével ( 30 – 33 ezer fő) dicső győzelmet aratott a 100 ezer fős egyesített bajor nehézlovas páncélozott sereg felett.

Bővebben : https://fehersolyom.wordpress.com/2012/02/25/a-pozsonyi-csata-907-julius-4-7/

Ezt a dicső tettet Szent Istvánnal kapcsolatban két ok miatt hoztam fel: Egyrészt a csata körülményei, eredménye, ahhoz, hogy ilyen eredményes honvédelmet folytasson Árpád bizony egyesíteni kell az egész nemzetet ( Háborús helyzet miatt a települések megerősített védelme, élelmiszer, fegyver utánpótlás, logisztikai támogatás biztosítása, ez feltételez a háttérben még legalább egy 50 – 80 ezres otthon maradott tevékenykedőt…. )

• Másrészt pedig azért mert véleményem szerint – a fent leírt tények miatt – nem István volt az aki először egyesítette a magyar nemzetet – mint ahogy ma a történelem ezt neki tulajdonítja – hanem Árpád!

István az ő korában örökölt viszont Árpádtól egy nyomasztó külpolitikai terhet….. Azt, ami a Pozsony alá vonuló bajor csapatok zászlajára volt írva….:

decretum… Ugros eliminandos esse / rendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak.

Ezt ugyan IV. Lajos rendeli el, de nem nehéz észrevenni a függöny mögött a Pápai hatalom erős nyomását, hiszen a keleti és a nyugati kereszténység által már szinte teljes egészében birtokolt és uralt Európa közepén van egy erős nép – amely még nem fizet egyházi tizedet! Erre igazolásként elég beszédes az, hogy IV. Lajos a támadó német csapatok egyik vezérévé Theotmár salzburgi érseket nevezte ki.

Egy érsek miért is vezet hadat?….. ( költői a kérdés, a válasz itt fent…. )

Nos, 90 évvel később István korában az udvarába befurakodó német nemesek ugyanezt a Pápai igényt hozták el – mivel akkor erővel nem sikerült, immár csellel és ármánnyal, hitegetéssel és szövetség ígéretével. Amit most teszek az nem más, mint megpróbálok ebben a helyzetben István fejével gondolkodni.Feltételezhetően ismerte az előzményeket, felismerte a Pápai hatalom uralásra törekvő szándékát, ugyanúgy mint az ezzel együtt járó anyagi gyarmatosítási törekvéseket ( egyházi tized. ) Két választása volt:

1: – Egyesíti a magyarságot és ellenáll mint annak idején dicső őse Árpád tette..vagy….

2: – Ha az első pont nem sikerül, akkor színleg behódol – hogy a magyarságot a pusztulástól megmentse.

1 pont: Az egyesítés kicsit bajosan ment volna – esélytelen volt. Miért is? Mert amíg Árpád hívó szavára az egész nemzet egyszerre mozdult a honvédelem nemes célja érdekében, addig 90 évvel később az ő kortárs fejedelmei a saját pecsenyéjüket sütögették – még egymástól is függetlenül….

Koppány: A Balatontól délre ( le egészen a mai Zágrábig) és nyugatra eső területeken saját fejedelemséget tartott fent.

Prokuj gyula: Erdélyi fejedelem . Istvántól függetlenül gyakorolta hatalmát.

Ajtony vezér: Törzsi államot hozott létre az Al-Duna és a Maros köze tájékán Marosvár székhellyel. Istvántól függetlenül gyakorolta hatalmát.

Vata törzsfő : Szállásbirtoka a Kőrösök vidékén volt, Békés központtal. Istvántól függetlenül gyakorolta hatalmát….

Tehát van 5 külön álló fejedelemségünk – és az Árpád -féle nemzeti egységnek csak a halovány emléke…..

De a 4  – régi rendet képviselő fejedelem sem tudott egységet létrehozni egymás között, pedig egy ilyen szövetség Istvánt németestől, Pápai szándékostól együtt lesöpri a térképről és a történelem színpadáról! Gondolkozzunk kicsit józan paraszti ésszel….

István birtoka a Dunakanyar feletti területektől Szolnokig terjedt – ami egy sík terület – hadászatilag a lehető legelőnytelenebb….Gyakorlatilag a másik 4 törzsfő által be volt kerítve, harapófogóba fogva egy sík, védhetetlen területen…. kiskoromban szerettem katonásat játszani, hát játszunk most is egy kicsit….Koppány a Balaton partjától elzárja a nyugati utakat, hogy megakadályozza az esetleges német csapatok Istvánhoz erősítésként való eljutását,  a másik 3 törzsfő pedig lerohanja Istvánt és nemes egyszerűséggel belezavarja a Dunába. Ez történhetett volna – ha valóban a régi rend hívei szálltak volna szembe az István által hozott új renddel….Mint ahogy azt a nagyon elvakult Koppány rajongók állítják…. De nem ez történt, a másik 3 törzsfő enyhén szólva magasról khmm….nem foglalkozott vele, hogy mi történik, amíg Koppány a kardját köszörülte, ők a szolgálólányokat hajkurászták a szénaboglyák között….. Koppány azért csak nem nyugodott bele hogy nem lett még egy fejedelemsége, ezért gondolta megszerzi erővel – 997 – ben nekifogott Veszprémet ostromolni. István sem szereti ha amortizálják az egyik legszebb városát, elindult oda, ahogy Koppány megtudta hogy jön a gazda felhagyott a falbontási kísérlettel és elé vonult. Valahol Veszprém és Várpalota között megütköztek, ahol is a békétlenkedő Koppánynak egy életre szóló ( már, hogy az ő életéről szóló) leckét adtak jó modorból és táncparketti etikettből…. Miért tudta István legyőzni Koppányt? Mert a többi törzsfő nem volt mellette…. Már maga ez a tény is cáfolja azt az állítást, hogy a régi rend hívei fordultak volna szembe az István által hozott új, ( judeo) keresztény hittel szemben…….

Már csak azért is – mert mind a 4 törzsfő – Bizánci rítus szerint meg volt keresztelkedve. Ha itt vallási, hitbeli ellentétről lett volna szó akkor is inkább a keleti kereszténység és az István által hozott nyugati kereszténység ellentétéről mint a régi  – ősi hit és a Római kereszténység ellentétéről…

2. pont: Nos, ebből azért logikusan látszik, hogy Istvánnak nem igen volt más választása mint ( látszólag) behódolni a Pápai szándéknak és felvenni a kereszténységet – hogy az ne pusztítsa el a széthúzó nemzetet. Elvakult Koppány hívők és nagyon-nagyon ősmagyarok most ennél a pontnál kapnak a zsebkendőjükhöz szipogva: – Bizony bizony, az a ( cenzúrázva ) István eltörölte az ősi hitünket és ránk erőltette a kereszténységet!

Hát nem. Miért mondom azt, hogy István látszólag hódolt be a Pápai szándéknak, és mi is az az „ Ősmagyar pogány hit”?

Az kérem szépen – tessék kapaszkodni – tiszta Jézusi kereszténység volt már István előtt ezer ( 1000, mondom tessék kapaszkodni..) éve, az ószövetségi sallangok meg a hatalom érdekeihez igazított kanonizációs „ szent Iratok „ hamisítás nélküli természetközeli, természetet tisztelő Jézusi kereszténység!

Honnan tudom? Én nem tudom. Wass Albert tudja, Szent András életútja tudja, Skót függetlenségi nyilatkozat tudja, velük tessék vitatkozni, én mindössze forrásokat közlök.

Wass Albert: András apostol nagyon fontos személy a magyar nemzet emlékezetében. Annál is inkább, mivel a magyarság önmagát szkítának jelölte meg ezer éven át, és számtalan szkíta-hagyomány mutatható ki a mai napig a gazdag magyar kultúrában. Továbbá a honfoglalás kori arab és európai írók mind, de a magyarság szövetségesei és ellenfelei is mindannyian szkítának nevezik a magyarokat. A szkíta emlékezet ezért megtartotta azt a hagyományt, hogy a magyarság a jóhírt elsőként nem térítőpapoktól, hanem András és Fülöp apostoltól, Jézus két tanítványától kapta.Éppen ezért nem véletlen, hogy a Kárpát-medencében épített első keresztény templomok zöme Szent András tiszteletére épült. Valószínűleg eme régi keresztény hit miatt jellemző lelete a magyar honfoglalás kori síroknak a kereszt.

Továbbá fennmaradt egy kevés információ a magyar táltos-hagyományokból is, mely alapján a magyar táltosok önmagukat az András apostol által hozott hit őrzőinek tartották, az általuk újnak nevezett, “római hittel” szemben. Ez a hivatástudatuk még a 20. században is élénken élt. (Wass Albert: Hagyaték)

Szent András életútja:

Az evangéliumokban András apostol a józan gondolkodású, kulturálisan nyitott, tettre kész tanítvány képét jeleníti meg, mely természete a legendákban fennmaradt élettörténetében is kirajzolódik. Apostoli gondolkodása és tettrekészsége leginkább a kenyérszaporítás csodája alkalmával tűnik ki. Kulturális nyitottságát pedig akkor érjük tetten, mikor a Júdeában örökké fennálló idegengyűlölet ellenére szívélyes az idegen görögökhöz, ugyanis meghallgatja kérésüket, és azt tolmácsolja is Jézus felé.
Valószínűleg ezen mélyen emberséges tulajdonságainak köszönhető az is, hogy Jézus feltámadása után az isteni elhívást elsőként Kis-Ázsiában teljesíti, de nem a Pál által látogatott tengerparti területeken, hanem Örményországban és Kurdisztánban, tehát a Fekete-tengertől délre eső vidékeken. Valószínűsíthető, hogy András szeretettel és nem erőszakkal végzett szolgálatának eredménye, hogy a világon először Örményországban lett államvallás a kereszténység. Nyitottságának, megértő szemléletének köszönhetjük talán, hogy a különböző kultúrákban is képviselni tudta Jézus Krisztus evangéliumát, feltehetően nem olyan formán, hogy a számára újszerűnek tűnő kultúrára ráerőszakolta a sajátját a hozott üzenet megértése végett, hanem ő vette magára az adott kultúrát, és annak a népnek a hagyomány-elemeit használva adta tovább a jóhírt. Ennél hatékonyabb misszionáriusi módszer azóta sem létezik.
Csak ennek tudjuk tulajdonítani azt a soha felül nem múlt tettét, hogy a legendás és titokzatos szkíták is beengedték Jézus apostolát belső életükbe, miután átlépte a Dunát. A “szkíta erkölcs” és a “szkíta törvény” igen híresek voltak az ókorban, s ma már azt is tudjuk, hogy elképesztően szervezett társadalmú, magas kultúrát művelő ősi és hatalmas nép voltak. De András nem csak hogy az országukban telepedhetett le egy időre, hanem komoly mértékben részt vett Szkítia vallási életének alakításában is. András apostol, ahogy más kultúrák esetében, úgy a szkítáknál is alaposan elmerülhetett a hagyományokban, a nép Isten-hitében. Nem írnak róla sokat, pedig megilletné a dicséret az apostolt, hogy András ezzel egyedülálló dolgot kísérelt és valósított meg az egész ókort tekintve! Ezt a teljesítményt András apostolon kívül, csak Fülöp apostol közelítette meg, a “ló-szerető”. Ezért nevezzük Andrást és Fülöpöt máig úgy, hogy “a két szkíta-térítő”. Jellemző a szkítákra, hogy Jézus tanítványain kívül más történelmi személy nem mondhatja el magáról, hogy ilyen mélyre hatolhatott a titokzatos szkíták életébe. András apostoli műve óta keresztények a szkíták.
A szkíták és Thrákia után András Görögországba ment, ahol megint kapcsolatba kerül a görögséggel.
Aztán az achaiai Pátra(Pátrai) városába ment, ahol a királlyal hitvitát folytatva, az uralkodó igen alacsony szellemi erényekről bizonyságot téve a hitvitájuk végeztével börtönbe vetette, majd keresztre feszíttette Kr. u. 60-ban, a legendák által tanúsított ún. “Andráskeresztre” (X-formára ácsolt kereszt).

Skót függetlenségi nyilatkozat:

Nos, ez a legérdekesebb, mivel ebben benne van az is, hogy honnan jöttek ide és, hogyan valójában a skótok, de mi most itt csak a témát érintő részt idézzük:

Az ismert ókori krónikákból és könyvekből tudjuk, hogy sok híres nemzet közül a miénk, a skót, mindenhol ismert hírnévvel áldott. Nagy-Szkítiából indultak útnak a Tirrén-tenger és Herkules Oszlopainak útján, hosszabb ideig éltek Hispániában a legvadabb törzsek között, de sehol nem találtak legyőzőre, semmiféle versenyben, bár barbároknak mondják őket. 1200 évvel azután, hogy Izrael népe átkelt a Vörös-tengeren, érkeztek meg hazájukba nyugatra, ahol ma is élnek. Elűzték a britonokat, a pikteket elpusztították, és bár gyakran támadták őket norvégok, dánok és britek, mégis sok győzelem és kimondhatatlan erőfeszítések árán hazát szereztek, és ahogy a régi idők történetírói tanúsítják, attól fogva meg is tartották azt minden rabságtól szabadságban. Királyságukban száztizenhárom király uralkodott saját királyi családjukból, mely folytonosságot egyetlen idegen sem tört meg. 

Ezen tehetséges emberek nagy érdemei máskülönben nem lettek volna nyilvánvalóak. Így szereztek dicsőséget, hogy a Királyok királya és Lordok lordja, a mi Urunk Jézus Krisztus, kínszenvedése és feltámadása után elhívta őket a föld legjobb részére letelepedni, szinte elsőként az Ő legszentebb hitében. Nem is erősíthette volna meg őket a hitben bárki más, mint első apostola által – bár rangsorban hívták másodiknak vagy harmadiknak is – a legszelídebb Szent András, az áldott Péter testvére, aki Jézus óhaja szerint tartja meg a skótokat örökös patrónusként védelmében.v http://www.churchofgod.hu/content.php?act=arbroath Eredeti angol: http://www.geo.ed.ac.uk/home/scotland/arbroath_english.html

Érdekes adalék, amely minket is érint: – Honnan is jöttek, Nagy Szkítia mely területéről a skótok? (Skót, szkita, szaka ..) Ugyan még nem bizonyított ( dolgozok azért rajta..) de több jel utal arra, hogy a Duna melletti területről,  i. sz. 10 és 40 között valamikor, amikor Szent András is arra járhatott…. Miért gondolom ezt? Nem sok földrajzi terület van a Planétán amelyet úgy hívnak: Alba. Skóciát az ősi nyelvükön a gaelic nyelven és… ( kapaszkodni. ) AlbaRegia, AlbaRegalis, –, Székesfehérvár. A Skótok azt mondják, az „ Alba „ szó nem latin hanem az ő ősi gaelic nyelvükön van , mi úgy tudjuk a latin „ fehér „ megfelelője, bárhogyan is van – szemet szúró a hasonlóság…..

Nos, ezen információk fényében aki Szent István szemére veti hogy a nemzet egyesítése és megmentése érdekében kemény kézzel bánt a belső ellenkezőkkel, az vesse szemére  Temüdzsin – nek, hogy úgy gondolta: – „ Törvény kell a mongoloknak, még ha ki is kell irtanom hozzá a felét…. „ – meg is tette, ezzel megmentve a mongol nemzetet a teljes erkölcsi lezülléstől, a pusztulástól, és egy egységes nemzetté téve őket – a világ feletti uralmat adta nekik – immár Dzsingisz Kánként …. Atilla ugyanezt tette őseinkkel a Hunokkal .. Először a Pannoniai Hunokat egyesítette – erővel… Egy magasabb szakrális küldetéssel rendelkező uralkodónak aki nemzete egyesítésére és megmentésére hivatott – kötelessége keménykezű uralkodóként tennie – akár a külső, akár a belső ellenséggel szemben.

Véleményem szerint – és remélem sikerült is ezt itt fentebb logikusan levezetnem – nem pusztított el semmiféle régi rend vagy hit rendszerét vagy követőit, hanem a Kárpát medencében akkor már ezer éve gyakorlott és megélt tiszta Jézusi kereszténységet emelte bele a  vallási rabigába való hajtásunkra törekedő Római katolikus egyház szintén Jézusi hitet hirdető keretei közé – népének megmentése és nemzetté egyesítése érdekében. Lehet ő is tudta amit mi tudunk: – Ennek a katolikus hitnek nem sok köze van Jézus kereszténységéhez, hisz Jézus sem templomba, arany cicomák közé szólította követőit, tanítványait hanem a természetbe, Isten valódi templomába…. Hegy, tópart, mező, ezeken a helyeken, hát mi magyarok oda is megyünk azt hallani, figyelmezni. A kaotikus-katolikus egyház meg gyűjtse csak tovább az anyagi javakat, ha nekünk az elmúlt kétezer évben ( meg az azt megelőző Szkíta időszakban is, hisz a Természettel, a természetben való élet volt Jézus közölnivalója is….) jó volt nekünk Isten tiszta IGÉJE, akkor a reánk váró pár ezer évben már elleszünk ugyanezzel…….

Forrás : A józan paraszti eszem….    Csanki Péter – Fehér Sólyom infó

A pozsonyi csata – 907 július 4-7.

Előzmények

Őseink 900-ban indított támadásukkal elfoglalták Pannóniát (Dunántúlt), és a támadó seregek egészen Linzig hatoltak előre, ahol a Liutpold határőrgróf által mozgósított bajor sereg elől visszavonulva a Fischa folyó vonalában véglegesítették a határsávot, a gyepűelvét. Ezt követően, 900– 906 között, a honfoglaló törzsek a szárnyakon szilárdították meg pozícióikat. 900 körül a déli irányban elfoglalták az Alföld déli végeit (Bánság, Bácska, Temesköz és a Szerémség területét). Ezzel birtokba vették a gazdaságilag és katonailag egyaránt fontos, Balkánra vezető átjárókat.

Délnyugatra kiterjesztették fennhatóságukat a Mura-völgyére és lezárták a karantánok elől az átjutás lehetőségét Pannóniába. 904-ben szövetkeztek I. Berengár langobárd királlyal (Provence-i Lajos császár ellen) és 905-ben békében váltak el egymástól. 906-ra véglegesen őseink birtokolják a Dráva és a Száva közét, biztosítva ezzel a szabad kijutást a Pó-síkságra.

Északon 902–906 között véglegesen legyőzték a frankbarát morvákat, és Moráviát elszakították a Keleti Frank Birodalomtól. Valójában két fontos esemény történt a térségben. Az egyik a Morva Fejedelemség felszámolása, a másik a bajorok végleges veresége Moráviában. Azonban a kialakult helyzet magában hordozta a feszültséget. A fiatal Magyar Fejedelemségnek (vagy törzsszövetségnek) állandóan készenlétben kellett tartani csapatait a megszerzett területek védelmében.

A Keleti Frank Birodalomnak rá kel lett döbbennie, hogy a Kárpát-medencében egy új, egységes és erős hatalom van kialakulóban, mely birtokolja legkeletibb provinciáját, Pannóniát és legyőzte a frankokat Moráviában. Ennek a megakadályozása céljából a bajorok 907 júniusában hadjáratot indítottak a fiatal Magyar Fejedelemség ellen.

 

A POZSONYI CSATA LEFOLYÁSÁNAK REKONSTRUÁLT TÖRTÉNETE

Gyülekezés

A 907 júniusában hadjáratra induló bajor sereg, mozgósítás elrendelése után, május hónapban Ennsburg térségében gyülekezett, mely időpont az előző évekhez hasonlóan egybeesett a rendszeres éves májusi seregszemlével. Az időpont megválasztása rendkívül megfelelt a hadjárat valódi céljának leplezésére, hiszen egy szokásos, évenként ismétlődő mustra leple alatt készítették elő a törzsszövetség elleni hadjáratot. Céljuk ezzel éppen a felderítés, de legalábbis a döntéshozók megtévesztése volt, azaz azt elérni, hogy minél később derüljön fény támadó szándékukra. Tehát őseink felderítése, ha észlelte is a bajor fegyveresek gyülekezését Enns körzetében, úgy értékelhette, hogy éves rutintevékenységről van szó. Itt kezdődött a bajor hadműveleti megtévesztés, és ez tartott egészen az északi hadoszlop előrevonásának felderítéséig.

Hadműveletek a Duna déli partján

A gyülekezést követően a Duna déli oldalán, a római limes út nyomvonalát követve, egy bajor hadoszlop június 17- én (egy nappal korábban vagy később) megkezdte előrevonását, és napi 25 kilométer átlagos menetteljesítménnyel haladva június 24-én átkelt a Bécsi-erdőn. A bajor támadási szándékot a gyepűsávban őrjáratozó felderítők valahol a Bécsierdő nyugati vonulatánál észlelték, és azonnal útnak eredtek a hírrel a határvédelmi egységekhez és a szállásterületeken tartózkodó, azonnal bevethető törzsi főerőkhöz. A határvédelmi erők a riasztást követően azonnal elindultak a gyepűsáv mélységébe azzal a céllal, hogy kihasználva a könnyűlovasság mozgékonyságának rendkívül megfelelő terep előnyeit, állandóan zaklatva a túlerőben lévő ellenséget, lassítsák annak előnyomulását a főerők beérkezéséig. A számítások azt mutatták, hogy a bajor hadoszlop a Fischa folyó környékéig ellenállás nélkül vonulhatott. Azonban ebben a térségben már megjelentek a határvédelmi erők és június 26-án felvették a harcérintkezést a támadók első csoportosításaival. Ettől kezdve a gyepűsávban folyamatosan nyomon követhető a határvédelem halogató harctevékenysége. Június 28-án beérkeznek a riasztott magyar főerők első csoportjai, és a Fischa kelet 10–15 kilométer sávjába érve feltehetően leváltották a két napja harcoló határvédő erőket. Amennyiben lépcsőzött bajor előrevonással és harcba lépéssel számolunk, akkor a főerőik bevetése erre az időre valószínűsíthető.

A dátumok alapján feltételezhető, hogy a főerők első csoportjainak (Pozsonytól mintegy 40 kilométer mélységig riasztott csapatok) harcbavetésekor nagyobb összecsapásra is sor kerülhetett június 28–29-én. A nekrológiumoknak a püspökökre vonatkozó korai dátumai azt valószínűsítik, hogy a Duna déli oldalán a zömmel egyházi méltóságok által felállított had vonult, Theotmár salzburgi érsek vezetésével. Egyúttal utalnak a Pozsony előtti elhúzódó harcokra is.

A bajorok megerősödve a beérkezett erőkkel, tovább nyomultak, és június 29- ére mintegy 15 kilométerre megközelítették Pozsonyt. Ugyanezen a napon feltételezhető a főerőik újabb csoportjainak harcba lépése (Pozsonytól 80 kilométer mélységig riasztott csapatok). A dunántúli szállásterületek nagyobb mélységeiből (Szombathely, Komárom) július 1- jén és 2-án további magyar erők érkezhettek Pozsony térségébe, melyek feltehetően alkalmazási körletekben, csapdát állítva várták be az elfáradt bajor hadoszlopot. A bajorokkal harcérintkezésben harcoló csapatok magukra vonva a támadókat, bekerítésre (tőrbecsalásra) alkalmas területre csalogatták a harcokban kifáradt bajor erőket, ahol már vártak rájuk a rejtett körleteket elfoglaló magyarok. Július 4-én, a Pozsonnyal szembeni Duna jobb partjához közeli térségében a szemben álló felek között döntő ütközetre került sor, melyben a magyarok hatalmas veszteségeket okozva súlyos vereséget mértek a bajorokra.

A csata lefolyása alátámasztja korábbi feltételezésünket, miszerint a bajorok déli hadoszlopa mélységben és időben is tagolt lehetett. Az ütközet előtti hosszúra nyúló, nyolcnapi csatározásokat indokolhatja a bajor erők lépcsőzetes harcba lépése, amelyben egy erős előrevetett osztag felvette a harcérintkezést a magyar határőrizeti erőkkel, azonban a főerők harcbavetésére két nappal később kerülhetett sor.

A rekonstruált ütközet lefolyásába szervesen illeszkedett a magyar véderő azonnal bevethető csapatainak lépcsőzetes alkalmazása. Mozgósításra nem volt idő, még ha a legkorábbi felderítési lehetőséggel (az Ennsnél június 17.) számolunk. Magyar erőkkel a Dunántúlról, valamint a Nyitra folyó és a Kis-Kárpátok közéből számolhatunk.

A második ütközet és a Duna északi hadoszlopa problematikája

Vizsgáljuk meg egy másik hadoszlop alkalmazásának lehetőségét a Duna északi partján. Erre ugyan közvetlen információval nem rendelkezünk – jóllehet a források közvetetten utalnak rá –, azonban a hadműveleti megfontolások és a hadszíntérismereteink is azt valószínűsítik, hogy a július 5-i ütközetre a Duna északi partközelben, valahol Pozsony térségében sor került. A gyanút erősítette meg számításom, amit a folyó északi partközelében, Langenstein–Pozsony 261 kilométer útvonal 18 nap alatti teljesítésre végeztem. Itt a harcérintkezés felvétele a Morva határfolyó mentén, július 1-jén jött létre. Az eredmény: a határfolyó menti harcérintkezés létrejötte további bizonyítéka lehet a Duna bal partján alkalmazott hadoszlop létének, és egy második ütközet megtörténtének.

Ha egybevetjük a folyó két oldalán zajlott eseménysorozatot, érdekes összefüggésekre bukkanhatunk. Összehasonlítottam az ütközetek és a megelőző fontosabb események időbeli lefolyását. Legszembetűnőbb a különbség a határfolyók mentén bekövetkezett harcérintkezés felvétele esetén. Míg a déli hadoszlop június 26-án lépett harcérintkezésbe a határvédelmi erőkkel a Fischa folyó mentén, az északi hadoszlop a Morva folyónál július 1-jén vette fel a harcot a beérkezett magyar/morva csapatokkal, tehát öt nappal később. A halogató harctevékenység (itt őseink által, a színlelt megfutamodás harceljárására alkalmazott terminológia) a Duna jobb partján, a harcérintkezés felvételétől az ütközetig (~40 kilométer sávban) nyolc napban, míg az északin (~15 kilométeren), három napban számolható.

Mi lehetett az oka annak, hogy a Duna északon modellezett ugyanazon események 3–5 nap késéssel következtek be? Hadműveleti megfontolások alapján nagy biztonsággal itt is a tudatos bajor hadműveleti megtévesztés rajzolódik ki. Ennek lényege abban fogalmazható meg, hogy a déli hadoszlop szándékosan gyors előrevonásával, napokkal megelőzte az északi hadoszlopot. A megtévesztés következtében a magyar véderő főerői a Duna déli partjára összpontosultak, kevés csapatot hagyva a Duna északi területein. A megtévesztés kezdetben bevált. Közrejátszott ebben az is, hogy az északi útvonalon előrevonást végrehajtó csapatok felderítését az uralkodó terepviszonyok lényegesen megnehezítették. Ennek következménye az lett, hogy amíg a déli hadoszlop harcolt, az északi hadoszlop nagyobb ellenállás nélkül, július 1-jére kijutott a Morva folyóig, és 15 kilométerre megközelítenie Pozsonyt (a magyarok elővédharcai innen számolhatók).

A Duna bal partján kialakult veszélyes helyzet szükségessé tehette a Duna délen bevetett magyar csapatok egy részének átcsoportosítását a folyó északi oldalára. A Dévényi-folyosóban halogató harcot vívó erők a folyón átkelt könnyűlovascsapatokkal megerősödve, feltehetően a táborba vonult, harcokban kifáradt Liutpold seregét bekerítették és megsemmisítették.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért vált szükségessé a hadműveleti megtévesztés? Mi lehetett az eredendő indítéka? A településtömbök eloszlása azt mutatja, hogy a Dunától északra a Nyitra és a Kis- Kárpátok között több mint másfélszer nagyobb településsűrűséget jelez a feltárt fegyveres lelőréteg együttese, mint a Dunántúlon. Ez azt jelenti, hogy a csatát megelőzően a Magyar Fejedelemség térségben diszlokáló, bevethető erőinek a zöme a Dunától északra helyezkedett el. A bajor hadműveleti megtévesztés szándéka feltehetően ennek az erőcsoportosításnak a területi megosztása lehetett.

A bajor vereség alapvető okát abban látom, hogy nem szerveződhettek össze csapásmérő erővé, nem alkalmazhatták a döntő csata harceljárását. A magyarok támadása az időben elkülönült, csoportokba szervezett menetrendjüket érte, lehetővé téve részenkénti megsemmisítésüket, és a magyarok részéről az erőfölény megszerzését. Mindez azért alakulhatott így, mert nem ismerték a magyaroknak a messzehordó reflexíjaikra alapuló távolharc-taktikáját és az ezzel kombinált, színlelt megfutamodás harceljárását. A vereséghez hozzájárulhatott – feltételezve az északi hadoszlop létét –, hogy a Duna két partján felvonuló erők nem rendelkeztek folyamatos összeköttetéssel, nem tájékozódhattak a kialakult helyzetről.

 

A POZSONYI GYŐZELEM KÖVETKEZMÉNYEI

A pozsonyi győzelem a Magyar Fejedelemség nyugati határát kitolta az Enns folyóig, és északra véglegesítette a volt Morva Birodalom keleti részeinek (a mai Szlovákia és Észak-Magyarország területének és Alsó-Ausztria keleti területeinek) elfoglalását. A bajorok veresége oly megsemmisítő volt, hogy a németek legközelebb 123 év múlva, 1030-ban indítanak újból támadást a Magyar Királyság ellen.

A pozsonyi csata részletes elemzése egy sor, a magyar hadüggyel kapcsolatos kérdést világít meg. Ezek közül a legfontosabb a korabeli magyar hadszervezet mozgása, mely éppen a csata kapcsán figyelhető meg.

Észre kell vennünk a hadüggyel kapcsolatos, néhány fontos körülmény jelenlétét. Az első a magyar haderő mozgósítási rendszerét érinti. Ugyanis a csapatok alkalmazási körleteikbe érkezésének dátumai – még a feltételezett, korai Enns környéki felderítés esetére – sem teszik lehetségessé egy mozgósított haderő bevetését, melynek normaidejére a mozgósítás elrendelését követően a gyülekezési körlet elfoglalásáig – a krími tatárok ismert normáit figyelembe véve – 2–4 hét számolható. Ebből következik, hogy a pozsonyi csatában a békében is hadra fogható, azonnal alkalmazható haderőt (a törzs- és nemzetségfők állandó katonai kísérete) alkalmazták.

A számítások azt igazolják vissza, hogy a könnyűlovas-véderő alkalmazásával a Kisalföldről és a hozzá csatlakozó területekről számolhatunk. A Felső- Tisza-vidék térségébe helyezhető fejedelmi katonai kíséretnek nem volt lehetősége részt venni a harcokban.

A magyar hadügy egy másik fontos kérdését, a határvédelem rendjét is pontosíthatjuk. A feldolgozás megerősítette korábbi értékelésünket a gyepűelve kettős rendeltetését illetően. A magyarok a gyepűelvének a határfolyóktól nyugatra elterülő sávját biztonsági zónának tekintették. Rendeltetése a terület ellenőrzésében, idegen mozgások felderítésében és a határvédelmi erők riasztásában fogalmazható meg. A Wienerwald és a Fischa folyó közötti biztonsági zóna mélysége reálidejű felderítést biztosított, lehetővé téve bármely ellenséges behatás elleni intézkedés időbeli foganatosítását. A modellezés alátámasztotta, hogy a Fischa, mint határfolyó képezte az ellenséges támadások megállítását és visszaverését előkészítő első ellenállási vonalat. Ettől keletre húzódott a határőrizeti sáv, melyben a magyar könnyűlovasság a látszólagos megfutamodás taktikáját ismétlődően alkalmazva lelassította az ellenség előnyomulási ütemét, állandó zaklatással veszteségeket okozott, kifárasztotta erőit, felmorzsolta erkölcsi tartását, megbontotta fegyelmét és számára előnyös helyen döntő csapást mért rájuk. Tehát a határőrizeti sáv rendeltetése az ellenség megsemmisítésében határolható be.

Az ütközet tanulságai alapján a gyepűelve rendeltetése a felderítésben, riasztásban és a határvédelem szervezett egységében foglalható össze. Nagy valószínűséggel a felderítés a határvédelem része volt, és sem a fogalmak, sem a mögöttük ma ismert tartalom akkor még nem vált szét.

A győzelem a honfoglalók, és az őslakosság összefogásából születhetett meg, a törzsszövetség és a csatlakozott népek fegyveres erőinek együttműködése alapján. Három évvel Kurszán vezér halála után esetleg mást lehetett volna elvárni, azonban viszálykodás és az elkülönült helyi érdekekért folyó harc helyett egységes katonai fellépésbe ötvöződött a hon birtoklásának tudata.

Torma Béla elemzése alapján (Új honvédségi szemle, 2007. július 5)

Forrás: http://keszi-ijasz.hu/a-pozsonyi-csata