Ösmagyarok nyomán dél – Amerikában

Agnes Golenya Purisaca

Tisztelt Olvasó!

Immár itthonról jelentkezünk, március 2-án értünk haza 4,5 hónapos dél-amerikai utunkról. Ahogy gyorsan végignéztem egy-két hazahozott anyagunkat, nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy néhány érdekes gondolatot máris ne osszak meg az érdeklődőkkel. Észrevételeit, véleményét, kérdését szeretettel várom a www.aranykapu.lapunk.huhonlapomon, ahová egyébként folyamatosan töltjük a fényképeket.

ŐSMAGYAROK NYOMÁN DÉL-AMERIKÁBAN

A hazug történelemtanítás nem csak a Föld nevű bolygó mai gazdasági-politikai berendezkedését tette olyanná, amilyen. A torzulás kihat erőteljesen a lelki és szellemi (spirituális) síkon is, és én személy szerint az utóbbit tartom nemcsak a legfontosabb, de szellemi távlatokból nézve, az egyetlen fontos torzulásnak.

A meghamisított történelem messze több kárt okoz, és nem csak helytelen információkhoz, egy téves teóriához vezet. Az emberiség – és köztük listavezető a miénk – elhazudott történelme nem „csupán” egy mentális tévút, ami tévhithez, abszurd világnézethez, üres vallásokhoz vezet. Ez önmagában is rémisztő „pálya” az emberiségre nézve, de ennél még nagyobb katasztrófát okozott és okoz még napjainkban is.

Ma ugyanis már nem tudjuk, hogy az „EMBER” honnan jött és mit is csináljon ezen a bolygón?

Nem tudjuk, mit jelent valójában az EMBER-lét. Nem ismerjük a valaha működő képességeinket. Magunkra nézve teljes az identitás-vesztésünk.

De nemcsak magunkkal nem vagyunk tisztában. Meghamisított Isten-képet tesznek elénk évezredek óta. Tudatosan elvágták a szellemi-lelki-és fizikai hazatalálás útját.

Természeten fájdalmas az is, amit a bőrünkön nap, mint nap érzünk, a sérelmek, ahogy a magyarok iránt viseltetnek, amit rólunk hamisan gondolnak, de ez semmi ahhoz a kínhoz, amit szellemi szinten előbb-vagy utóbb, mindannyiunknak meg kell tapasztalnunk, ha kinyílik végre a szemünk.

Ha kinyílik végre a szemünk, fájdalmas lesz először szembenéznünk mindezek súlyával. A Felelősséggel. Ez a szembenézés, tapasztalatom szerint, inkább egyénenként a legnehezebb. Olyan hazugságréteg nézhet szembe velünk, amit bizony nem mindenki tud könnyen megemészteni. Borzalmas érzés elismerni, hogy bizony becsaptak bennünket. Ezzel mégsem szabad tovább hárítania a kötelességét egy magyar embernek sem!  Mégpedig épp azért, amit az előbbiekben elemeztünk: mindennek van egy szellemi súlya is, arra nézve is, aki ezt nem akarja tudomásul venni.

Aki vállalja ezt a szembesülést, aki vállalja a terhes, hosszadalmas és sokszor szívszorító felülvizsgálatot, újraértelmezést, nyomban „ajándékot is kap” Istentől. A felelősség felvállalásával megkapja a Lehetőséget is. A lehetőséget, mit jelent megismerni a Valódi Emberlétet, mit tartogat ez a megnyílt út számunkra. Személyesen fogja tapasztalni munkájának ízletes gyümölcsét! Az elme, a gondolkodás megújulása magával hozza a lélek újraéledését és új, csodás szellemi képességek „felébredését”.

Személy szerint azt tapasztalom, a legtöbb ember számára egyszerűen elképzelhetetlen bármi, tehát nem létezik mindaz, ami a nyilvánvalón túl van, ami nincs beírva a tankönyvekbe, amit nem mond be a rádió. Akár eltitkolt történelmi tényekről beszélek, akár Isten dimenziójáról, legkönnyebb meg se hallgatni vagy legyinteni. Nemcsak a rosszat, a jót is nehéz feldolgozni. A jó hírt, hogy nagyon ősi gyökereink vannak, ősi kultúra örökösei vagyunk. Épp az ellenkezője igaz annak, amit belénk akartak sulykolni, hogy beteg lelkű és szellemű nép legyünk!

Játsszunk el tehát most azzal a gondolattal, hogy mi van akkor, ha az emberiség történelme egészen más, mint amit eddig tanítottak nekünk, és amiben őseink nemcsak fél Európában és Ázsiában, de még Amerikában is a kultúraépítő népek szövetségébe tartozott.

A MAGYAROK TÖRTÉNELME ÉS MÉG EZER MÁS GONDOLAT…

Fontos, megkérdőjelezhetetlenül fontos minden népnek ismernie gyökereit, és ebbe kapaszkodni. A pszichológiának eszébe se jut kétségbe vonni egy ember családi hátterének, a felmenőknek, a származásnak a fontosságát az egészséges személyiség kialakuláshoz.

Egy nép esetében azonban nemhogy ezt kétségbe merik vonni a történelem és a világ alakítói, hanem büntetni próbálják. Megpróbálnak erőszakosan megfosztani ettől a jogunktól.

Mégis, még ezen a síkon is túl kell lépnünk, meg kell haladnunk, és egy jóval nagyobb távlatból kell felgombolyítanunk nemcsak a magyarság és rokonaink valós földi történelmét, hanem ismét kozmikus viszonyrendszerbe kell visszaállítanunk önmagunkat magyarként és individuumként egyaránt.

A kettő egymás nélkül nem megy!

Azért tartom ennyire fontosnak mindezt elöljáróban, bevezetésként hangsúlyozni, mert ma, amikor már megindult egyfajta ébredés, gyakran látom a visszaállítás egyoldalúságát. Pusztán fizikai síkon, egy időbe zárt emberi történelmet próbálnak tisztázni, ám a legalapvetőbb spirituális gyökerekig nem sokan nyúlnak vissza. Márpedig, éppen a magyarság esetében, ez további veszélyeket generálhat. A továbbra is elzárt szellemi erő, a kozmikus energia, az isteni tudás, a MAG, ami mindvégig népünk ereje, hajtómotorja volt, ellenünk fordulhat. Nem lehet a palackból csak félig kiszabadítani a szellemet.

A továbbiakban elsősorban dél-amerikai történelmi szálakat próbálok hozzáfésülni a már eddig feltárt történelmünkhöz. Mindezt megpróbálom mindhárom síkon, fizikai-mentális (tények), lelki és szellemi síkon. Szellemi síkon azt értem most, hogy fel fogom használni azokat az információkat is, kiegészítésként, és minden esetben alátámasztva utólag megismert tényekkel, amiket szellemi tanítómesteremtől kaptam és kapok.

MIT IS TUDUNK MI DÉL-AMERIKÁRÓL?

Azt kell, mondjam, megdöbbentően keveset. Nem sokat tanítanak e földrészről az iskolákban, és az se túl igaz.

Valamiért, aminek okát még ma sem értettem meg teljes mértékben, pár éve Dél-Amerikába, pontosabban Peruba kerültem. Az, hogy kerültem, nem túlzás, mert egyik napról a másikra történt (ez is szép, de hosszú és külön történet).

A legtöbb, vagy mondhatnám az összes Peruba készülő turistával, kutatóval ellentétben én sose vágytam oda. Sőt, gyerekkoromban egy ország volt, amire egyszer a TV előtt, egy útifilm közben ráböktem, hogy „na én ide aztán sose fogok elmenni”, az Peru volt. Akkor, gyerekként borzalmasan irritált a sok cifra szőttesben járó „indián” (akkor még így mondtam), igen fárasztónak tartottam azt a furcsán nyüzsgő országot. Nemhogy nem vonzott, de taszított. A „Sors fintora”, hogy életem legfontosabb részévé vált, és jól sejtik, nem véletlenül (ami ugye nincs isJ).

Szóval, igen erősen beszippantott Peru, majd múlt év végétől mostanáig (2011. március 2-ig) további néhány dél-amerikai ország. Amivel ott találkoztam, az alapvetően megváltoztatta nemcsak történelem szemléletemet, de Isten-képemet, identitásomat is. Mert évekkel ezelőtt  mindezek vezettek el magyarságom felfedezéséhez, a mostani felfedezések pedig jelentős mértékben megerősítettek és tágították a képet. Egyszer, mikor azon tépelődtem, miért kellett nekem ilyen messzire jönnöm, annyi nehézséget megélnem tízezer kilométerre a kényelmes otthonomtól, meditációban az alábbi választ kaptam: van, akinek messzire kell menni ahhoz, hogy kellő perspektívából lássa meg egy dolog teljességét.

Így láttam én meg Peruból a magyarság teljességét.

Mi köze a magyaroknak Dél-Amerikához?

Kiindulási tézisként a lehetőségek közül a következő mellett döntöttem:

Móricz János azt állítja, hogy nagyon sok.

Nézzük akkor:

Ki volt Móricz János? Ehhez kérem, olvassák el vagy a honlapomon található, egyelőre  további kiegészítésre szoruló információkat, vagy más forrásból nézzenek utána, erre most itt nem térnék ki.

Mit állított?

Hogy sok közünk van Dél-AmerikáhozJ

Hogy több európai néppel együtt onnan származunk, ott volt Ó-Szkítia, az őshazánk.

Jobb, ha bevallom, e kijelentésére több bennem még a kérdés, mint a kiforrott válasz, még tyúk kontra tojás szintű a probléma, legalábbis számomra.

Jelen pillanatban négy lehetőséget látok a válaszra:

–         Dél-Amerikában van az őshazánk és onnan kerültünk a Kárpát-medencébe (30-50 ezer évvel ezelőttről beszélünk!), majd az Ural területére, Mezopotámiába, Távol-Keletre (ehhez kérem egyéb hatalmas forrásmunkák megtekintését, bőven van)

–         A Kárpát-medencéből kerültünk többek között Dél-Amerikába, Távol- és Közel-Keletre

–         Egyik sem, mert párhuzamos letelepedés történt egy közös kozmikus eredetből, valószínűleg egy közös földi őshazából, (ez valamelyik elsüllyedt kontinens volt) egy kataklizmát követően

–         Mindezek matematikai variációi.

Bárhogy is volt, lényegtelen ahhoz képest, hogy kézzelfogható ősi szálak kötnek bennünket össze Dél-Amerikával is.

Pár éve még meghökkentő volt arról olvasni, hogy őseink voltak az ural-altáji birodalomépítő népek, hogy őseinkhez köthető az egyiptomi és sumir kultúra, rokonok lehetünk még a japánokkal is, és hogy Indiában a védikus tudás majd a buddhizmus alapját szintén ősi tudásunk képezi.

És most bekúszik ebbe a színes képbe még Dél-Amerika is?

Igen! Ha tetszik, ha nem, annyi, ma is szó szerint kézzelfogható tény támasztja alá, hogy nem söpörhetjük le az asztalról! Ezt szeretném tömören itt megosztani Önökkel illetve előadásaimon majd még részletesebben feltárni. Előre bocsátom még egyszer, nem feldolgozott anyagot és kész elméletet tárok Önök elé, hanem egy megkezdett kutatást és személyes tapasztalatomat, tudásomat. Azért teszem, hogy még többen kezdjünk mindezzel foglalkozni, hogy a magyarság és a kozmikus eredetünk hitelességét még jobban feltárjuk, megértsük és terjesszük.

AMERIKA ŐSISÉGE

avagy az Újvilág elnevezés képtelensége

Régóta figyelem, hogy az elnevezéseket, ha komolyan vesszük, és felnyitjuk őket, izgalmas összefüggések tárulnak fel. Ilyen az Újvilág elnevezés. Ezt talán még egy laikus is gyanúsnak tartja, hogyan lehet újnak nevezni valamit, ami vélhetően a felfedezése előtt is már létezett? Hát egy óriási adag egocentrizmus (a gyarmatosító európaiak pökhendi ön-központú világnézete), de sokkal inkább egy hátsó szándék miatt. Mivel tény, hogy sokkolta a hódítókat Amerika mérhetetlen gazdagsága nemcsak nemesfémekben, természeti kincsekben, de kultúrában és egyértelműen a történelemben, hát ahhoz, hogy újnak mondhassák, el kellett tüntetni mindezt a Föld felszínéről! Úgy, ahogy volt! Emberestül, épített kultúrástul, könyvestül együtt! Égettek, törtek-zúztak, gyilkoltak. Aztán, amikor a földdel tették egyenlővé, amit csak lehetett, vettek egy nagy levegőt, és elkezdhették a saját ízlésük szerint újraépíteni. Spanyolosították az ősi földrajzi neveket, a településekét (már ami megmaradt), folyókét, hegyekét, völgyekét. Így – hitték ők – már joggal nevezhetik Újvilágnak. (Az, hogy a mai napig kitapintható a pusztítás fizikai és szellemi szinten egyaránt az egész térségben, csak az érzéketleneknek nem nyilvánvaló. Fájdalmas ott lenni és ezt látni. De ez is egy külön téma). Minden esetre, a tény, hogy szinte tabutéma a gyarmatosítás brutalitása és az, hogy felbecsülhetetlen, pótolhatatlan veszteséget okoztak az egész emberiségnek, több mint elgondolkodtató. „Kárenyhítés” érdekében azt hazudták, „csak” primitív, Isten nélküli, sőt az ördögnek áldozó állati emberek éltek a kontinensen, akiknek kezdetleges nyelvük és természetimádó „kultúrájuk” volt. (Nem mintha ez feljogosítana bárkit is az emberirtásra, pláne a Szeretet és Krisztus nevében!) Ezért azóta sem szabad meglátni és elismerni, hogy itt nemhogy magas kultúra virágzott, de egy igen ősi civilizáció által hátrahagyott épített kultúrával van dolgunk, melynek eredetét nem ismerjük, de meg kellene hajolnunk előtte és őszinte hozzáállással feltárni, megismerni. Erről szó sincs! A tagadás ugyanolyan erős, mint évszázadokkal ezelőtt. Ma sincs felelőse ennek a vandál pusztításnak, melynek mozgatórugója a „fejlett” Európa volt (a Habsburg-dinasztia aktív részvételével).

Pár hónapja Ecuadorban volt szerencsém megismerkedni és több alkalommal találkozni, interjút készíteni a földrész egyik legelismertebb és legnépszerűbb írójával, nyelvészprofesszorával, kutatójával, a kilencvenéves Hector Burgos Stone-al. Hosszú órákat beszélgettünk át, több munkáját nekem ajándékozta.

Hector Burgos Stone ismerte Móricz Jánost, ez volt interjúkérésem apropója, amire örömmel mondott igent. Egyik közös ismerősünk, Móricz János egyik legkedvesebb barátjánál, Monica W. házában találkoztunk Guayaquilben. Burgos Stone-t és Móriczot természetesen az általunk kutatott szál kötötte össze: egyes európai népek lehetséges dél-amerikai őshazája. Mindketten a hivatalostól merőben eltérő történelmet fogadtak el, és Stone ráadásul, egyetemi tanárként ezt tanította is!

Azért választottam a chilei születésű Hector Burgos Stone elméletét kiindulási pontként, mert neki aztán semmi érdeke nem volt a magyarok mellett érvelni munkáiban.

Nézzük, mennyire is Újvilág Amerika?

Talán még úgy is ”illene” rákérdeznünk, hogy hagyhat ki egy hatalmas földrészt teljes mértékben történelmi szemléletünk, hogy nem ismerünk semmiféle erre utaló krónikát. Szokás a mayákkal és inkákkal előrukkolni, de hát ezek a kultúrák pár száz évesek! ( most a ”közismert” – vagyis legutóbbi –  maya-kultúrára utalok, akik az inkákkal nagyjából egyidőben építették birodalmukat, a híres piramisokat és templovárosokat, tehát mindenképpen jóval Krisztus után!) Szinte bármely nép őstörténelmi gyökereiről olvasunk, még csak az említés szintjén sem merül fel Amerika neve. Pedig, zavarba ejtő mennyiségben állnak olyan igen régi romok, melyek némelyike idősebb a sokat reklámozott stone henge-nél, a legtöbb ázsiai és egyiptomi piramisnál. Mégis, kik éltek ott, honnan kerültek oda vagy hová lettek onnan? Mi történt az ősi Amerikában?

Még szakemberek körében sem általánosan ismertek azok a publikum számára teljesen ismeretlen, egyik jegyzett kultúrához sem kapcsolható helyek, mint pl. a kilenc piramisos Caral Peruban (figyelem, Karal!), vagy az abszolút más időszámításhoz tartozó Tiwanaku Bolíviában. Emellett, ott sorakoznak ”tucatszámra” a perui agyag-hagyatékok: Chan-chan, az egyedülálló város, a környékbeli piramis-és templomkomplexumok, csillagvizsgálók. Ezek építési szerkezete és még ma is látható faragott-festett díszítése, falfestménye elnémítja a szakembereket. Nemcsak a csodálattól némák persze. Gyakorlatilag nincs rá megfejtésük, honnan a csudából vették a korabeliek azt a hatalmas és komplex tudást, mely visszaköszön hagyatékaikból? És most rövid kitérőnek egy gondolat: nekem régóta van az az érzésem, hogy sok ősi helyből az sugárzik, hogy a tudás jóval régebbi, mint a mód és anyag, amit ma még láthatunk. Mintha egy kataklizma után az átmentett tudás a rendelkezésre álló, sokszor primitív eszközökből és anyagokból felépített formákban manifesztálódna.  Ezt a rést nevetséges magyarázatokkal próbálják kitölteni és magyarázni, ha egyáltalán próbálják. Leginkább az a hivatalos nézet (szinte valamennyi múzeumban ezt az irányt követik”), hogy egy lineáris fejlődéselmélet keretében, egyik napról a másikra a halászó, nádkunyhós emberek építettek mondjuk egy piramist. Hirtelen ráeszméltek a szent geometriára, megvilágosodtak. Elméletileg ugyan nem zárhatom ki, hogy homályos időkben a bolygó különböző pontján épp ugyanabban az időben, épp ugyanazokra döbbenjenek rá estéről-reggelre különböző népek, de azért keressünk talán alternatívát is a jelenségre.

Ugyanis, tényleg minden átmenet, minden előzetes, fejlődésre utaló köztes-lét nélkül, a ”semmiből” nőttek ki ezek a ”csodák”. És zavaró módon, sok ”csoda” bizony szemmel láthatóan is jóval régebbi, megelőzi az ismert kultúrákat. Ez az oka annak is, hogy jószerencsémnek köszönhetően, személyesen tanúja voltam, hány ismert múzeum nem állítja ki az ”árulkodó” leleteket! Közhely, hogy ha fontos leleteket akarunk megismerni, a múzeumok hét lakat alatt őrzött raktáraiba kell bebocsátást nyernünk! Én így jutottam hozzá egy egyedülálló, 5 ezer fotóból álló archívumhoz az ecuadori Banco Central (Nemzeti Bank) Crespi-gyűjteményéhez Cuenca-ban (a fotókat természetesen be fogom mutatni az anyagrendezést követően). A privát beszélgetés során az illetékes úr, tántoríthatatlan  nyomulásom hatására, kénytelen volt közölni a szomorú tényt: ezek a darabok SOHA nem voltak a publikum számára hozzáférhetőek. Miért? Egyszerű: nincs olyan ismert kultúra, amelyikhez hozzá tudnák rendelni. Mivel arról szó sem lehet, hogy akkor eddig nem a valós történelmet ragasztgatták össze, az egyetlen megoldás, ha elrejtik. A perui Dr. Cabrera, aki az ún. ica-i vésett kövek gyűjtője és megfejtője volt, még a hetvenes években ajándékozta meg pár darabbal a limai arcehológiai múzeumot. Azóta is ládákban hevernek, elzárva (lányával is találkoztam, interjút is adott). És még vajon hány helyen, milyen bizonyítékok hevernek eldugva, eltitkolva előlünk?

A leggyengébb láncszem az egyik új keletű hazugságlistán az, hogy a földrész nevét egy állítólagos Amerigo Vespucci-tól kapta. Innen kezdjük visszafelé gombolyítani igazságkereső szálunkat.

A kérdéses úriember valós neve: Albergio Vespuzio. Americo név nem létezett Itáliában az amerikai kontinens „hivatalos” felfedezése előtt, de természetesen nem ez a bizonyíték, hanem az okiratokban visszakereshető tény. Alberigo Vezpuzio édesapja Athanasius Vezpuzio volt, és a legendagyártók szerint a német geográfus Martin Waldseemuller használta térképén az Americo nevet, Vezpuzio előtti tiszteleteként. Ez a rövid mese áll a következő tényekkel szemben.

Amerikát mindig is Amerikának hívták!

A wanka (figyelem, más írás szerint huanca) nyelv és a wankák (Peruban élő őslakos nép,  http://en.wikipedia.org/wiki/Wanka) szerint ezt a földrészt ősidők óta Amerikának hívják, mely azt jelenti: a Halhatatlanok Földje. Nyelvükben meri: halandó, a- fosztóképző, tehát ameri: nem halandó (halhatatlan), ka: föld, ország, régió. Érdekes módon, a szankszrit nyelvben Amaraka ugyanezt jelenti! ( a szanszkrit, különös képpen az ősi, ragozó szerkezetű szanszkrit és egyéb nyelvek rokonságát, mint pl sumer, aymara, kecsua, baszk stb, keressék a fellelhető egyéb forrásokban, Basaldua-tól kezdve mai nyelvészekig, kutatókig temérdek jó szakirodalom van!)

A runa simi nyelven (az ősnyelvnek tartott, ragozó nyelv, egyesek szerint azonos a kecsuával vagy annak őse)  amaru hatalmas sárkány, mitológiai jelentése pedig halhatatlan (lsd a leggyakoribb inka uralkodó nevet illetve státuszt: Tupak Amaru, melynek jelentése Halhatatlan, Fénylő Sárkány illetve a Nap). Szankszritül a gyök ”tup” karaktert, jellemet jelent, az Amaru név pedig gyakori ott, ugyanazzal a jelentéssel. Amaru király írta például Indiában az Amaru-shataka-t, az Amaru Könyvét. Ráadásul Amaru volt az egyik elnevezése Indra, az Ég Ura lakhelyének. A hímnemű Indra lett a női eredeti Indri változata, mely jelzi a matriarchatus végét és a patriarcahális jogrendszer és társadalmi berendezkedés kezdetét. (az energiacserét, mely legtisztábban épp a Biblia Ószövetségi részében érhető tetten! Ott Jahvet konkrétan megfelezik, már csak férfi, és valószínűleg a Holdat és Napot is felcserélik, de ez ismét egy külön történet)

Akár Inri, Indi, Indri, Inti vagy Hindi, a női név mindig a Napkorongot szimbolizálta, melyet csak jóval később váltott fel a hímnemű Indra (tessék megnézni, milyen napocskát rajzolnak a kisgyerekek. Nőt!) A régi szanszkrit nyelvben a férfi neveknek ”a” végződése, a női neveknek pedig ”i” végződése volt ( ugyanígy pl. hastina, a hím elefánt, hastini a nőstény, a Hastini a mai napig lánynév Indiában).

A legtöbb indiai mítosz nem rejti véka alá népeik távoli származását, a földről, ahol halhatatlan isteneikkel éltek együtt őseik, az Aranykorban. Lehet tehát, hogy Amerika volt az ”eredeti India”,  a Nap vagy Napisten Földje, melyet többek között egy fényes sárkány is szimbolizál. Mint látni fogjuk, ez a NAP szó így meg is található Amerikában, azzal a jelentéssel, amit nekünk jelent.

E bevezető után vágjunk a közepébe!

Stone nyelvész  professzor (és természetesen Móricz János, Florencio Basaldua és még mások is) nem kevesebbet állít, minden teketóriázás nélkül, egyik fő művében, az ”Amerika”-ban (angol verzió: AMERIKA ANCESTRAL WORLD, Hirana Padme Editions, Guayaquil, 2007), mint hogy megannyi ázsiai és európai nép bölcsője, őshazája Amerika. Hogy mire alapozza ezt, most csak nagyon kivonatolva tudom ismertetni, bárcsak le lenne fordítva minden könyve magyarra! (megjelent angolul és spanyolul)

Az origo: Tiwanaku

Önök számára bizonyosan semmiféle bizonyítási értékkel nem bír a tény, hogy én Tiwanakuról egy ”meditáció” során értesültem először. Engem minden esetre annyira mellbevágott, hogy kapott információimat sorra bizonyítottnak látom, hogy elmentem Tiwanakuba és megnéztem.

Erről külön írás készül előadásokkal, mert talán nem is könnyű elképzelni a ”csodát”, amivel szembetaláltam magam! (amíg elkészül a friss beszámoló a honlapomon, érdemes rápillantani a már fent lévő információkra és a fotótárban a fotókra, http://www.aranykapu.lapunk.hu).

Stone profeszor úr azt állítja, Tiwanaku az Éden Kertjében, Peruban, a Halhatatlanok Városa.

Nekem természetesen tetszik ez az állítás, de nézzük, mi ennek az alapja!

Tiwas- A Halhatatlanok.

Ősi amerikai legendák szerint az első embereket (mani- nő, többes szám manavi, szanszkrit manus) a Tiwák, a Halhatatlanok teremtették egy „akklimatizációs parkban” vagy kertben, amit perunak, vagy pirunak neveznek.

Küldtem egy levelet Stone úrnak pár kérdéssel, mégis, pontosítaná, milyen forrásokból szedte össze a Tiwas-ra és Perura vonatkozó adatait, de tudtam, ez lassú válasz lesz, hát nekiálltam kutatni. Egy roppant érdekes szálra bukkantam. A 17. században, az észak-amerikai kolonizáció korában spanyol nyelvű misszionáriusok írják a mai Észak-Mexikó területén élő őslakosokról, akiket ma Las Salinas (Sóvidék) területére tesznek, hogy a tiwa falvakban a tiwa és piro nyelvet beszélték, ami több feljegyzés alapján ugyanannak mondható. Már ez idáig is izgalmas, de ráadásul van a tiwa-falvak vidékén egy Quarai (karai) nevű nagyobb ősi település is, és itt gond nélkül megértette magát tiwa nyelven az a ferences atya, aki a feljegyzéseket írta. Létezik tehát egy élő nyelv, ami egyértelműen köthető Tiwanakuhoz. Miért? Ezt a kara illetve kara-maya népcsoportok nyelvi rokonságából illetve abból a történelmi tényből vezetjük majd le, ami a karák (helyesebben kara-mayák) amerikai megjelenéséből, közös eredetlegendájukból, a mayák észak felé vándorlásából egyértelműen levezethető. Tehát mint látjuk, itt máris összefutott 3 szál:

–         Tiwa – Tiwanaku, a döbbenetes (jóval) özönvíz előtti város, a Tiwák, a Halhatatlanok városa;

–         Peru- ahol Tiwanaku épült (ma ugyan 35 km-re van a jelenlegi politikai határtól, egy Bolívia és Peru által mindig is vitatott, gyakorlatilag közös területen a Titikaka-tó partján, de nem kell hangsúlyoznom, évezredekkel korábban ez a határ nem létezett, Tiwanaku a mindig is Perunak, Pirunak nevezett ősi földön állt);

–         és a karák, akikről nemsokára sok szó esik mint Dél-Amerika legősibb, özönvíz utáni népéről.

Peru wanka nyelven – amit a runa simi elődjének tartanak nyelvészek – kertet, parkot jelent. Ma is Peru egyik leglátogatottabb vidéke Paracas, melynek jelentése a Paradicsom Kertje.

Szanszkrit nyelven, melynek közvetlen kapcsolatát, rokonságát a runa simivel (és egyébként a baszk nyelvvel, illetve azzal a bizonyos „titokzatos ősnyelvvel”, aminek nyomába eredtünk megannyi nyelvészeti kutatásból már bizonyítottnak vehetjük) peru vagy piru jelentése Paradicsom. Ősi indiai mítoszokban az első embereket Peruban, vagyis a Paradicsomban teremtették a Divák, vagyis a Tiwák, a Halhatatlanok, vagyis az Istenek.

Ó-iráni nyelven (most csak emlékezzünk, hogy Mezopotámiai területén a meghatározó ősi nyelv a szumir volt, amihez sok közünk van) pairi.deiza azt jelentette: „körülkerített, hogy teremtsen”. Később akkád nyelven (szintén lásd Bobula Idánál a sumir és akkád nyelv kapcsolatát!) pardesu és az elamita partetas azt jelentette „birtok” és a királyi parkra, kertre alkalmazták! Arámiul pardaysa szintén királyi parkot jelent, görögülho parádeisos  állatok parkjaként említi Xenophon Anabasis-ában (lsd:http://en.wikipedia.org/wiki/Paradise).

A héberek szerint, a Genezisben Éden egyik folyója a Perat (Peru módosult formája). A héberek e mítoszt a sumérektől vették át, akik szerint ez a folyó Tilmunban, az Istenek „tanyáján” (rezidencia) ered. Érdekes módon runa simi nyelven Tillamuna azt jelenti, a „szeretett szülőföld”.

Mit is vehetünk eddig biztosra tehát?

–         Azt, hogy Dél-Amerika olyan ősi föld, olyan ősi kultúrák földje, ahonnan nyugodtan származhatnak ősi népek.

–         Több szent iratban fellelhető elnevezések alapján a szóba jöhető földrajzi helyek közül lehet Dél-Amerika, és benne Peru, több nép ősi szülőföldje

–         Tiwanaku, a Halhatatlanok Városa ma is kézzel fogható bizonyítéka egy olyan magas kultúrának, amit semmiképp nem lehet megmagyarázni a lineáris fejlődéselméletből, nem ismer a mai tudomány olyan népet és technikát, mely képes lett volna az előre gyártott betonelemeket vagy az óriás kőtömböket megmunkálni, építkezésre használni. Ez tény.

Dél-amerikai Szkítia

E résznél akár újra nekiveselkedhetnénk jó messziről a szkíták máig direkt agyonkavart kilétét illetően az ismertetésbe. De erről aztán végképp megannyi jó szakirodalom létezik. Legyen most nekünk elég annyi, nem homogén népről beszélünk, illetve az egyes, szkítákként említett nép még akkor is megannyi eltérő néven lett lejegyezve, ha ugyanarról van szó. Mindebből most az a legfontosabb, nem olyan régóta lehet Magyarországon egyáltalán erről úgy nyilatkozni, hogy ne gúnyolják ki az embert a „hivatalosak” (bocsánat, de már nagyon idekívánkozik Jézus mondása: sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak!).

Akkor most képzeljük el, mekkora nevetség tárgyává fogják tenni ez újabb nézetet.

Pedig Móricz János elsőként hivatkozik a 16.századi spanyol jezsuita Gregorio Garcia atyára, aki bőven ír szkíta emlékekről és nyomokról Dél-Amerikában. Ehhez se pozitív se negatív érdeke nem kötődött, királyához intézte a tényfeltáró jegyzetet (Origen de los Indios de Nuevo Mundo (Origin of the Indians of the New World).

Garcia előbb sorba veszi, milyen népeket is ért szkítákon (nehogy megvádolhassák napjainkban, hogy tán egészen más fajtákra hitte, kik is élhettek Amerikában). Tehát szerinte a hatalmas szkíta-terület nagyjából a következő: egész Oroszország, északon felnyúlt a sarki tengerig, keleten egész Szibéria, elnyúlva a Csendes-óceánig, nyugaton magába foglalta Finnországot, a balti országokat, Lengyelországot, Magyarországot, Romániát, Törökországot. Dél felé lenyúlt egész Perzsiáig, Afganisztánig, Észak-Indiáig, egészen az Indus-völgybe, Kína és Mongólia határáig. E birodalom népei pedig:  törökök, turániak, avarok, sarmaták, kiták (?), pártusok, troánniak, alánok, szamojédek, finnek, karák, szerbek, oroszok és roxolánok, napánok, magyarok vagy ungránok vagy hungárok, maszagéták, kéták, tatárok, moálok vagy mogulok, hunok vagy kunok illetve kunádok (az elnevezéseket Garciától változatlan formában idéztem!)

Garcia, miután tisztázza, hogy teljesen tudatában van, milyen népekről fog a továbbiakban, mint szkítákról beszélni, királyi jegyzékben számba veszi a szkíta nyomokat (földrajzi neveket, legendákat, népcsoportokat, vésett (rótt) emlékeket) amiket Dél-Amerikában talált. Előadja, hogy e népek (itt hozzáadva még a gótokat is) már ”ősidők” óta errefelé hajóztak!

A szakákat (szkítákat) egyértelműen rokonítja a mexikói zapatecakkal (hozzáteszem, más források pedig az ecuadori salasacak-kal , ejtsd szalaszaka, valamint itt meg kell említenünk az AS vagy AZ népeket, mint a sumerek egyik ön-elnevezési formáját, a szintén mexikói aztékokat, hivatkozás Bobula Idára többek között).

Nem hibáztatjuk Garciát, aki csak egyirányba tudott gondolkodni, és talán meg sem fordult a fejében, hogy az emigráció ellenkező irányba is történhetett akár. De félretéve ezt, mint a kezdetben említett tyúk-tojás problémát, kétségbe vonhatatlan nyomainkat máig őrzi a feljegyzése – és megannyi ma is tetten érhető, néhol kézzelfogható alkotás, épület, legenda, szó.

Valóban, felsorolhatatlan a forrása annak, kik és mikor vetették már papírra azt az ”eretnek” gondolatot, hogy az eredeti, ős-szkítia a hajdani Kitus Birodalomban volt. Ez a mai Ecuadorban van, a jelenlegi főváros, Quito őrzi a nevét (régi alakban, spanyolosítás előtt,  Kitus). A szkíta vagy kéta, kita népnévet eredetileg az itteni Kitus birodalom népei viselték.

A karákat (cara vagy károk) kétségbe vonhatatlanul a szkíták közé sorolja minden egyes történetíró és kutató, akik önmagukat Karu népének is nevezték, és gyakran mint fehér hunokat is megnevezik, akik fél Európát és Indiát uralták.

A karák istene Kar vagy Karu volt,  (az inkák egyik, nem is oly régi királyát Huascar-nak, azaz Vaskar-nak nevezik. A ”c” betűs átírás csak a spanyolosítás óta ”került forgalomba”, én láttam választási jelölt nevét falra írva Ecuadorban úgy, ahogy mi írjuk: Vaskar). Ez a Kar vagy Ker volt a görögök Kera-ja.

A Kitus-i karáknak ( a mai napig így tartják számon magukat, annak ellenére, hogy sokféle csoportjuk már szétszóródott Ecuador és Peru területén. Ilyenek például a canarik – nevük kanyargót jelent, hisz ők a Kígyó népe –  shuarok, awajunok, colorados-ok, puruhak  stb, e csoportokról érdemes lesz majd önálló nagy témaként bővebben foglalkozni) hasonló temetkezési szokásuk volt: kurgánokat emeltek, amit így is hívnak!

Másik, egy rövid vaskés, amit ”akinakes”-nek neveznek (nyilvánvaló a ”kés” tag a végén).

A tupik (Brazília, kelet Peru, Paraguay, de kis számban Argentina területén éevzredek óta élő őslakosság, a portugál gyarmatosításkor csak Brazíliában 1 millió főt számláltak) másképpen karee-nak, vagy karinak hívják magukat, főistenük Karan volt. A tupik neve a papok által használt istennévből ered, aki Tou-Pan volt, jelentése, Aki a világot uralja. A fentebb említett colorados csoport egyik dialektusában, a shillipanu-ban Panu- királyt, uralkodót jelent. Esetleg a mi ispán szavunknak is lehet itt keresnivalója?

Többek között Varnhagen kutatta, hogy  ”Tou-Pan” (Tu-Pán) Isteni Pán-t jelent a pelazg, föníciai és kár nyelven (károk, vagy karák, http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1rok_%28%C3%B3kori_n%C3%A9p%29 ) Isteni Pánt jelent, az előtag Tou azonos a szanszkrit dyu-val, ami mennyeit, égit, istenit jelent.

Stone professzor itt könyvében odaérkezik a fejtegetésben, hogy ”PAN a NAP inverze, ami számukra Isten igazi, titkos nevét jelenti. Ezért az ősi népek, ha le is írták ezt a nevet, mindig inverz módon tették”. Például Roma megfordítva Amor, annak az Istennek a neve, akinek a várost felajánlották régi időkben (én továbbgondolom: Amon Re a teremtő Isten Egyiptomban…).

És itt Stone úr, akárcsak megannyi kutató, aki nem tud magyarul, kénytelen megállni.

Nem tud továbbmenni. Innen, Isten titkos is leírhatatlan nevétől kizárólag mi tudunk továbblépni.

Illetve még megértik többek között a shuarok (róluk temérdek anyag található, hívják még őket jibaronak, dél-Ecuadorban és észak-Perubanélnek, Móricz Jánost, mint rokont, testvért a shuar beavatottak vitték le a Tayos barlang legtitkosabb termébe, a Könyvtárterembe).

Az őrzők, akik a titkos lejáratokat, szent titkokat őrzik, Napos-nak hívják. De körülbelül így nevezték a görögöknél Pan Isten kísérőit, Paneas-nak a külső, beavatatlanok számára és Napeas (Paneas inverze), azaz Naposnak az ezoterikus körnek. Nap-nak nevezik az észak-ecuadori amazonas régióban a fák, erdők ”szellemét”, lelkét, erejét, itt folyik a Napo folyó. (A Napo folyó partján él a huarani törzs. Quitoban egy rövid időre egymás mellé kerültünk egy nagyon-nagyon furcsa házaspárral. A nő igazi londoni ”singli” volt sokáig, divatos belvárosi ”csaj”, a férfi sámán. Megkérdeztem legnagyobb kétségemet Móricz szógyűjteményét illetően, vajon a ”kincse” szó értelmezhető-e számára. – ”Világos-  felelte a sámán gondolkodás nélkül – értékeset jelent, de nem kell, hogy aranyból legyen.”

Nagyon boldog lettem ez újabb bizonyíték hallatán és megbeszéltük, hogy pár hét múlva meglátogatjuk őket, mert szerettem volna, ha ezt rögzíthetem videóra egyéb izgalmas véleményével, tudásával együtt. Mi elmentünk a megbeszélt helyre, Coca-ba, ahonnan már csak kenuval lehet továbmenni, de a pár eltűnt, nem tudtuk elérni őket. Sajnálom nagyon, mert ez egy bizonyosság lett volna. Ha valaki arra jár, feltétlenül próbálja meg ezt dokumentálni ennél a törzsnél!)

Visszatérve Pán-ra, azaz Nap Istenre. Pán anyja Cibeles volt, amit Keebeles-nek is írnak. Mondanom sem kell, ezt is csak mi értjük! A tápláló anyai kebel szavunk innen ered!

A legtöbb ősi mondában megtaláljuk Kerat, Istenanyát. Fiai voltak a kerek vagy karák. Így tehát eljutottunk a legalapvetőbb origóhóz, a legfontosabb fundamentumhoz közös gyökereinkben: az Istenanya tisztelethez! Ez hatalmas kérdéskör, az is, mikor, hogyan, miért és kik által ”fordult a kocka” és egy női részétől megfosztott ”félisten”, Jahve által vett más irányt az emberiség történelme. Megpróbáljuk majd szép lassan kibogozni a Nap és a Hold –szerintem mára összekuszált és szánt szándékkal elferdített– ősi erejét, jelentését.

De ezt a bonyolult kibogozást meg kell tennünk, mert így válik majd érthetővé akár – többek között – a Pálosok ősi eredete és valódi szerepe; a Nap-és Hold népek stb.

Folytatás következik…

Agnes Golenya Purisaca

 

 

Móricz Jánosról és a Tayos barlangról

DÉL-AMERIKAI UTAZÁS TÉRBEN ÉS IDŐBEN  2010.okt- valameddig

Az utazók:

Agnes Golenya Purisaca író ( Az Aranyasszony, Az Aranykapu c. könyvek írója) valamint

Istenes Győző és Halmos Géza született világjárók

Kedves Olvasó!

Nagy szeretettel küldjük Hírlevelünk 1. számát Guayaquilből, Ecaudorból.

1 levél
2010. október 20-tól terveink szerint 2011. március 2-ig bejárunk 3 dél-amerikai országot, Ecuadort, Perut és Bolíviát, illetve ezen országoknak egyes részeit.

Utazásunk célja többrétű.

Ecuadorban elsősorban Móricz János nyomdokain haladva szeretnénk minél több értékes információt dokumentálni, és eljutni azokra a helyekre, amiket levelezéseiben, híradásaiban említ.   A hatvanas években ő volt az, akitől a nemzetközi média útján elsőként értesülhetett a 20. századi emberiség a megdöbbentő méretű földalatti labirintusrendszerről Dél-Amerikában, ahol ősi, még ismeretlen civilizáció nyomaira bukkant. Az ő információiból, lelet-és képanyagából írta Erich Von Daniken Az Istenek aranya című bestseller könyvét; az ő forrásaira támaszkodva állt össze az 1976-os brit-ecuadori nemzetközi expedíció Neil Armstrong vezetésével, Stan Hall szervezésében; és  rá emlékezve, az ő leírásait kutatva indulnak azóta is újabb-és újabb kutatók a labirintusba (pl egy japán kutatócsoport).

Móricz János neve a legismertebb a mai napig mind Ecuadorban, mind a nagyvilágban a Cueva de los Tayos barlang vonatkozásában, melyet ő keresztelt 1969-ben Táltosok Barlangjára, és itt azóta is így említik a legtöbben.

Mióta Ecuadorban tartózkodunk, most szombaton , azaz holnap, (2010. november 13-án) a második TV programot nézhetjük meg, melyben Móricz János is megszólal az archív felvételeken. Elképesztő, hogy erről az egyedülálló hazánkfiáról épp Magyarosrszágon nem tudnak és gyakorlatilag tilos is róla beszélni. Vajon miért?

Elég elméleteire egy pillantást vetni, hogy ezt minden gondolkodó ember megértse.

Most csak dióhéjban:

Állítása szerint a “mi” Kara törzsünk legelső nyomai itt vannak. Élnek még, ha igen elvétve is, olyanok, akik legalább morzsáiban beszélik azt az ősi nyelvet, amelynek nagyrészét a mi magyar nyelvünk még ma is őrzi!

Bevallom, én voltam nyelvi elméletének legnagyobb kritikusa. (úgy értem, tudtam, hogy igaz, de az érvrendszer aránylag gyenge kidolgozottsága miatt voltak komoly fenntartásaim) Azt is bevallom, már a mai napon megdöbbentő bizonyítékaink vannak mindezek igazolására! A minap találkoztunk kettő (!) itteni nyelvész professzorral, akiknek döbbenetes és professzionális bizonyítékai vannak! Kezünkbe vehettük az első magyar- tsafique (a Kara-leszármazott “Los Colorados” nép egyik dialektusa) szótárat és nyelvi korreszpondencia-gyűjteményt! Egyikük már több, mint 90 éves, de a fiatal M. Palacios-t meghívtuk Magyarországra, abban a reményben, hogy sikerül végre megalakítani egy magyar-ecuadori szakmai együttműködést.

(Ő is hatalmas reményekkel van a magyar nyelvészekkel, néprajzkutatókkal, történészekkel való együttműködést illetően . Aki bármiben segíteni óhajt és tud e nagyszerű és a magyarok iránt elkötelezett kutató utaztatásában, kérem a honlapon jelezze majd (anyaországi és nagy-magyarországi utazás ). A szakmai kör létrehozásához elképzelhető, hogy szükség lesz egy alapítványra. Aki ehhez a nagy munkához elkötelezettséget, indíttatást érez, kérem szintén jelezze. Ecuadorban már most többen jelezték támogatásukat.)

A Táltosok Barlangjával (ami egy több ezer kilométeren országokat összekötő labirintusrendszer egyik terme illetve az ehhez a teremhez – a Metál Könyvtárhoz – vezető bejárat elnevezése) nem érdemes és nem szabad csak “fizikai” szinten közelíteni. Elméletben sem, a valóságban pedig pláne! Tőlem sokan kérdezték már, hogy valóságosak-e azok a dolgok, amikről könyveimben írok ( Az Aranyasszony útja, Az Aranykapu) és előadásaimban beszélek. Nos, én jobb híján vissza szoktam először kérdezni: Önnek Isten valóságos?

Aki számára nem érzékelhető “ISTEN”, annak nem is folytatom a választ, felesleges.

Aki érzékeli, az meg fel sem teszi ezt a kérdést.

Csupán a 3 dimenzióban nem lehet és nem szabad a Táltosok Barlangjával és Móricz János személyével, kutatásaival foglalkozni. Pláne nem szoríthatóak be a “hivatalos” történelembe és közgondolkodásba. Ez épp annyira abszurd, mint mondjuk a kínai orvoslást kizárólag anatómiailag értelmezni.

Épp ezért Hírlevélben vagy egyéb írásban – egyelőre – nem fogunk erről mélyebben beszámolni. Rengeteg anyagot gyűjtöttünk, akit érdekel, 2011 tavaszától előadásaimon mindezt megismerheti.

 

Most egy kis uti beszámoló…

November 21-én kora reggel érkeztünk meg Quitoba Győzővel, Halmos Géza pedig (akit biztosan sokan ismernek arról, hogy 16 éve járja a világot kerékpárral) két nappal később  érkezett ide Limából (Peru), ahol jó pár éve él családjával. Itt interjúkat készítettünk (részleteket érthető módon egyelőre nem közlünk) illetve az ecuadori Nemzeti Könyvtárban és a Banco Central könyvtárában (Nemzeti Bank) kutattunk.

Igen zsúfolt terv szerint kellett haladnunk, ezért egyelőre kevés idő  jutott barangolásra, (de úgy néz ki, pár nap múlva elindulhatunk egy kis túrára). Egy Cuencá-ba szervezett találkozó miatt csak pár napunk maradt, hogy néhány észak-ecuadori helyre eljussunk.

Quitóból tehát előbb Cayambe-ba mentünk (Cayambe vulkán), majd tovább észak felé Otavalo-ba, ami az egyik legszebb kisváros (Mórciz János anyagaiból ismerős lehet sokaknak), az itt élő Otavalo népcsoport őrzi a leginkább a csángó-magyarhoz legközelebb álló népviseletet és népszokásokat.

Innen Cuenca felé megálltunk Ambato-ban (ahova kifejezetten nem szeretnék még egyszer eljutni, nemcsak azért mert kedvenc termo-mellényemet elveszítettem, hanem mert csúnya és igen rossz az aurája, de mindezek összefüggnek persze:)), majd az első pihenőnapunkat (bár nem volt teljes 24 óra) a híres fürdővárosban, Banos-ban töltöttük. Itt egy vízesés aljában a még most is füstölgő Tungurahua láva aljában, a vulkáni hó által felmelegített termálvizes medencékben, éjjeli nyitva tartásban a csillagokat fürkészve pihenhettünk egy picit. A fürdő fillérekbe kerül (az éjjeli drágább jegy 3 dollár!)

Innen Cuenca-ba, egy nagyon szép és különleges városba mentünk, ami Azuay megye központja. Itt élt a legendás olasz szalézi pap, Crespi atya, akinek szentté avatása épp most van folyamatban. Meglátogattuk hajdani múzeumának a helyét (!) és sikerült interjút készítenünk a Szalézi Egyetemen Luis Alvarez-el, aki a Vatikánban intézi Crespi atya szentté avatását.

Ezután Guayaquilba, Móricz János hajdani “főhadiszállására” érkeztünk, ahol a hivatalos interjúsorozatot a tegnapi napon befejeztük!

“Jutalomként” az Égiek hihetetlen kutatókkal, professzorokkal és a legendás történet egyéb, még élő szereplőivel hoztak össze, akikkel a következő napokban indulunk tovább, elsőként a Móricz János által egyik legfontosabb “gyökérként” említett Los Colorados népcsoporthoz Santo Domingo-ba , majd onnan tovább a keleti részbe és az esőerdőbe.

 

Utunk Ecuadorból majd Peruba vezet decembertől, célunk szakrális és ősi helyek felkeresése, a hozzájuk kapcsolódó legendák, mítoszok összegyűjtése. Segítséget ígért néhány neves perui régész, így reményeink szerint olyan ásatásokra is bejutunk, amik egyelőre még nem nyilvánosak. Egyébként mindez Móricz Jánosnak azt az állítását fogja tovább bizonyítani, hogy az emberiség történelme egyáltalán nem olyan, mint ahogy a tankönyveink tanítják.

Mivel ismét egy jó darabig se időnk, se lehetőségünk nem lesz híradásokra, ezt a tömör és rövid beszámolót szerettük volna mielőbb eljuttatni Önnek, mert sokan jelezték, hogy nagyon várnak legalább egy kis információt tőlünk.

Nagyon kis költségvetésből, sokszor kifejezetten nehéz körülmények között tudjuk csak végezni ezt a munkát, ezért kérem, imádkozzon értünk, hogy legyen a továbbiakban is erőnk, testi-lelki-szellemi és anyagi tartalékunk beteljesíteni a vállalt feladatot.

Köszönettel és szeretettel: Agnes Golenya Purisaca

u.i.: A hírlevélhez tartozó képek:http://www.agnesgolenya.sokoldal.hu/galeria

 

2.levél 
Peru előtt  2010. nov 24-én

sziasztok Kedveseink!

Na, van akivel (pl Ibolya), hosszan beszelgettem skype-n tegnap, es szeretnem is felajanlani elsosorban a vasarnapi napot, aki szeretne beszewlgetni velunk, mert akkor raerunk, itteni idoben reggel 7-17.00 kozott kijarasi tilalom lesz neposszeiras miatt. de nem baj, rank fer! persze mi mehetnenk, csak percenkent igazoltatnanak, hogy kik vagyunk es miert vagyunk az utcan.
es mivel ha minden igaz epp az uj lapotppal fogunk vacakolni, kell 1 nap itthon.

Kedden reggel megyunk Peruba, amit en legalabbis rettentoen varok! Bar a csalad akinel lakunk, hianyozni fog! a no, nelly, egy angyal, de szo szerint! ugy latszik, gyujtom az angyalokat:)

Tegnap reggel elkpeszto infot kasptam az Egiektol! Elmondhatom,, meg fogom erteni del-amerika Ostortenetet!!! Egfyszeruen szo szerint meg a nterol is egy klikre olyan infokat szeretzem, amikre kb 2 eve hiaba vadaszok! elkepeszto!
Ehhez biztos kellett, hogy kedden kaptam egy ingyen 2,5 oras energia-terapiat egy holgytol, (Monika baratnomtol, aki amugy Miamiban el es praktizal gyogyitokent, aki szervezte az egesz kapcsolatrendszert itt), es ez ugy megtisztitott es megnyitotty, hogy ismet onlik az info! Csak tudjak igy maradni!!

Ma lesz az utolso interjum egy itteni nyelvesszel, akit akarok Magyarorszagra hivni (ill hivtam, csak majd oda kell varazsdolni, mert itt se fizteik agyon a szellemi embereket), mert alapveto ELETFONTOSDSAGU kutatsa van!
vele veegeztunk a Los Colorados-oknal egy szertartast (en hoztam magyar foldet, azt szortuk el egy samanfa gyokereben, fderl van veve, fantasztiksu, ill az utorengezese, mert szo szerint renges lett!)
Reggel meg megyuink laptopot nezni, egy mar van kilatasban, de meg nezunk.

Tergnap kaptunk egy irodat kolcson egesz napra, ugyhogy megvan az archivum! Majd gondosodom arrol, hogy barmi baj eseten ti hozzajussatok. Ez hatalmas megnyugvas nekem, folreg, hogy lathattam a felveteleket, rendben vannak, esmost mar biztos hgelyen! hatalmas munka volt archivalni IS!

De Peruban egy ket napos tengerparti laziatassal kezdunk, aztan megyunk a Chachapoysa videkre egy-ket hetre, az ottani regesszel meg van beszelve mar. Remelejuk a varhato esos ido kesik…

Nagy olelessel
Agi, Gyozo

 

3. hírlevél Dél-Amerikából

Az utazók:

Agnes Golenya Purisaca és Istenes Győző

Chachapoyas, Peru, 2010. december 13.

Sok szeretettel üdvözlünk minden kedves olvasónkat Peruból, ahová november 30-án érkeztünk Ecuadorból.

Előző hírlevelünkben röviden beszámoltunk arról, hogy ecuadori utunk elsődleges célja Móricz János még élő ismerőseinek felkeresése volt, interjúk és dokumentálás céljából. Arról is hírt adtunk, ennél jóval több eredménnyel zártuk ottani munkánkat, hisz egyrészt hozzájutottunk bizonyítékokhoz, melyek Móricz „elképesztő”  teóriáit látszanak alátámasztani, miszerint igenis van mit keresgélnünk Dél-Amerikában, ha saját történelmünk darabkáit össze akarjuk szedni. Elmondtuk, hogy megismerkedtünk egy ecuadori Kara-leszármazott kutatóval, Manuel Palacios-al, aki évek óta jár Móricz nyomdokában és akivel közösen tervezzük magyarországi előadói útját. Nem akármilyen szakmai tényeket hoz el nekünk, magyaroknak!

Bár volt egy rossz hírünk is, miszerint Riobambában ellopták a laptopunkat ( az Égieknek és egy hirtelen ottermő rendőrnek köszönhetőn „csak ennyit!), ezt azóta pótoltuk, hisz a napi dokumentálást, archíválást e nélkül nem tudnánk elvégezni. Ezúton is köszönjük az aggodalmakat, bíztatásokat, imákat, amiket kaptunk!

Perui utazásunk kitűzött célja, hogy az emberiség őstörténelmének még kézzelfogható nyomait, romjait, rég elfeledett kultúrák örököseit és szent helyeiket felkeressük és dokumentáljuk. Mindezt ugyanannak az „őrült” teóriának a nevében, ami Móricz Jánost is hajtotta, miszerint igenis volt(ak) olyan Özönvíz előtti civilizáció(k) Dél-Amerikában, mely(ek)nek őseink részei voltak. Igenis létezett és beszélték errefelé azt az ősi nyelvet, melynek részét  magyar nyelvünk még mindig a legnagyobb százalékban őrzi. Igenis a magyar mitológia, hitvilág, népszokások ma is tükrözik azt az ősi tudást, melyet az itteni ősi civilizációk tudtak, alkalmaztak. Igenis, a ma tanított történelem elferdített, és kötelességünk felgombolyítani  saját történelmünk valós szálait, akkor is, ha azok első hallásra elképzelhetetlenek. Ma már elég sok nemzetközi kutató számol be arról és egyre több tudós ismeri el, hogy azok a nagykultúrák, melyeket egymástól függetlennek hittünk, valaha egy tőről fakadtak (Egyiptom, Mezopotámia-Babilónia, az Indus-völgyi kultúrák, kelta kultúra, és ebben a kapcsolatrendszerben volt eddig a feltehetően legősibb dél-amerikai „vérvonal” hiányos.)

Minden gondolkodó ember tudja, hogy az a kevés, de azért még romokban fellelhető ősi hagyaték – legyen ez az épített kultúra szószerinti romja, vagy az utódokban élő tudás, még ha hézagos is, a nyelviség, még ha módosult formában is, de felismerhető, beazonosítható – mindezek ömagukban, a „nagy egészről” leválasztva nemigen vizsgálható. Legalábbis nem érdemes. Meg kell találnunk és meg kell értenünk a dél-amerikai ősi civilizációkat az egymással és az egész világgal való kapcsolatukban, rokonságukban.

Az ecuadori Kara-nyomok megszállott kutatója, M. Palacios után egy perui natív néppel tudtuk felvenni a kapcsolatot. Ők az awajunok (ejtsd: ahua-hun). Ez egy olyan összefogó elnevezés, mint a magyarok esetében, amikor az egyes népcsoportokat említve mi is székelyekről, csángó-magyarokról, matyókról, kalotaszegiekről stb. mint magyarokról beszélünk. Egyik ilyen csoportjuk önmagát madja-nak (madzsa) nevezi. Az awajunok nyelve szintén ragozó, az ecuadori területen élő jibarokkal szoros rokonságban állnak (területileg is közel élnek egymáshoz, az awajunok Peru legészakibb, Ecuadorral határos amazonasi térségében). Ezek a jibarók voltak azok, akik annak idején Móriczot, „mint messzire szakadt testvért” bevezették a földalatti titkos szent helyükre, a Tayos Barlangba.

Kaptunk tanulmányozható anyagot az awajunoktól és vezetőjüktől ígéretet arra, hogy elektromos formában további értékes anyagokat küldenek. Szeretettel várják a magyarok érdeklődését és a további kutatókat! Reméljük, az általunk megszerzett információ felkelti több honfitársunk érdeklődését és a közeljövőben megindulhat végre egy komoly kutatás ebben a térségben ősi rokonaink után.

Hírlevélben lehetetlen erről többet írni. A megszerzett információkat további komoly munkával fel kell dolgozni és egy megalapozott kutatási tervként lehet majd a nyilvánosság elé tárnunk. A feldolgozás jövő tavasszal kezdődhet legkorábban, amihez ezúton is keresünk spanyol nyelven tudó, elszánt segítőket!

Peruban eddig két fontos ősi helyet sikerült felkeresnünk.

Az első az észak-perui Piramisok Völgyében a moche (mochika) kultúra egyik legfrissebb feltárása, Ventarron. A régészek által legalább 3-4 ezer évesnek mondott moche kultúrát csak 1987. óta ismerjük, amikor Walter Alva perui régész megtalálta Sipan-ban az eddig ismert legnagyobb agyagpiramist és sírkamrákat, rengeteg, az egyiptomi fáraókéra kísértetetiesen hasonlító uralkodói használati tárgyakkal. Fia, Iganacio Alva pár éve egy még régebbi agyagtemplomra bukkant Sipantól kb 40 km-re, Ventarron-ban. A hír szenzáció, mert az eddigi moche feltárások legrégebbi láncszemét találta meg. Ottjártunkkor elmondta, hogy most kezdik egy 12 hektáros terület feltárást, és rettentő izgalommal várják a leleteket. Az eddigi próbaásások festett templomokat és a hozzájuk kapcsolódó szentélyeket sejtetnek. Ignacio Alva folyamatos tájékoztatást ígért a feltárásokról.  Ez azért fontos számunkra, mert Móricz János is említi az ecuadori határnál élő mochékat, mint szintén ragozó nyelvű ősi népet, kiknek családi neveiben többek között a Saca –szaka, szkíta – tag szerepel.

A második jelenlegi tartózkodási helyünk, még Észak-Peruban, de már az Andokban, a hegység és az esőerdő találkozásánál, Chachapoyas. A chachapoyas kultúráról igen kevesen és igen keveset tudnak. Egy hatalmas, több száz kilométeres térségben virágzott jellegzetes, katonai szerveződésű birodalmuk. Az inkák hosszú időn keresztül nem tudták behódolásra kényszeríteni e harcos, fehérbőrű népet. Szokták őket Felhőharcosoknak is nevezni, megközletíhetetlen és bevehetetlen magasságokban, meredek sziklafalakban lévő lakó- és táborhelyeik miatt. Holnap találkozunk a chachapoyas birodalom központjának, Kuelap-nak a vezető régészével, és természetesen mind Hírlevélben, de legfőként majd élő előadásokban mindent továbbadunk.

Dél-Amerikában nem könnyű az utazás, de elérve egy-egy varázslatos, ősi helyet, azért úgy érzi az ember, minden fáradságot megér. Az utak sokszor többezer méteres magasságokba kúsznak fel, rendszeres a kőomlás, ami még tovább lassítja a haladást. Sokszor órákig lebénul a hegyi szerpentinek forgalma, mert el kell takarítani a lesodródott hatalmas köveket. Ha nem a kő, a keskeny nyomtávok csúszóssága a sokezer méteres szakadékok mellett sokszor némi nyugtalanságra ad okot még az edzett utazóknak is. De haladunk, és reményeink szerint még sok fantasztikus ősi helyre eljutunk. Ezekről azért tudni kell, hogy nem az útszélén  állnak, sokórás hegyi gyaloglással, sokszor csak a terepet jól ismerő helyi vezető segítségével lehet feljutni.

Sokan érdeklődnek, hogy mikor lesz kész a regénytrilógia 3. része, Az Aranyasszony útja és Az Aranykapu folytatása. Nos, örömmel jelentem, elkészült. Ám eddig kiadót még nem találtam. Amennyiben ismét magánkiadásban kell megjelentetnem, úgy még egy darabig sajnos várniuk kell kedves olvasóimnak. Viszont Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy mielőbb megtérüljön az előző két kiadás költsége és kiadhassam az újabb könyvet. Karácsony közeledtével kérem ezért, ha tetszettek a könyveim és várja a további kötetet, vásárolja ajándékként könyveimet rokonainak, ismerőseinek, vagy legalább ajánlja őket. Ezzel támogatja dél-amerikai munkánkat is. A könyvek minden nagyobb könyvesboltban kaphatóak, rendelésre bármelyik üzlet beszerzi. Ha fennakadást tapasztalna e téren, kérem jelezze, melyik üzletben nem kaphatóak. Segítségét előre is köszönöm!

Kívánunk a távolból is Békés, Áldott Karácsonyt Önnek és szeretteinek!

Ágnes és Győző

Arról is beszámoltunk előző hírlevelünkben, hogy megdöbbentő bizonyítékokat találtunk Ecuadorban, elsősorban a Kara törzs itteni ősi múltjának szálait és az örökösöket leltük meg. Szálakat, melyeket remélünk, nyitott gondolkodású és szívű szakemberek tovább fogják vizsgálni.

Forrás : http://www.belsobarlang.hu/golenya-agnes-az-aranykapu/

Magyarország nemzeti kincse az alginit

alginit

Magyarország nemzeti kincse az alginit

Kicsit kései és már aktualitását vesztette, de azért mégse. 🙂 Nem éppen köz szférában terjengő anyagról van szó. Szorosan kapcsolódik ez a vörös iszap katasztrófához. A végén remélem rájöttök miért. 🙂

Trianon ugyan sok mindentől megfosztott bennünket, de van, amivel szinte kizárólag mi rendelkezünk. Ilyen az alginit, amelyről azt tudjuk pontosan, hogy legnagyobb előfordulási helye a jelenlegi Magyarország területén található.
Az alginitet elsősorban a mezőgazdaságban használják, talajjavításra.

– Először is beszéljünk arról hogy mi az az alginit, állítólag nemzeti kincs. Solti Gábor, a Sárközy Péter Alapítvány a Biokultúráért elnöke.

Solti Gábor:- Az alginitet a Magyar Állami Földtani Intézet geológusai 1973-ban, immár 32 éve fedezték fel a Dunántúlon. Ez egy egykori vulkáni kráterben algák elhalt szervezetéből keletkezett olyan kőzet, amelyen azóta elvégzett kísérletek, vizsgálatok, felhasználási tapasztalatok alapján rendkívül jól használható a mezőgazdaságban talajjavításra, környezetvédelemben, de még a gyógyászatban is, hiszen mint szerves anyagtartalmú gyógyiszapként is hasznosítható.

– Nemzeti kincsről beszéltünk és ez azt jelenti, hogy csak a Kárpát-medencében van alginit?

– Valami csoda folytán a teremtő csak itt a Kárpát- medencében helyezett el olyan vulkáni krátereket melyben alginit keletkezik. Négy ilyen telep ismert Magyarországon mind a négy Nyugat-Magyarországon és egy Felvidéken Losonc mellett. Ezért úgy érzem, hogy nyugodtan mondhatjuk, hogy a Kárpát-medence kincse.

– Hat évvel ezelőtt megjelent egy cikk amely arról szólt, hogy nincs pénz a bánya fejlesztésére, és eladó, és vevőre vár a gércei Alginit bánya. Még mindig vevőre vár?

– Azóta találtak vevőt, de sajnos ez a vevő is úgy járt, mint a korábbi tulajdonosok hogy csődbe jutott a felszámolóbiztos árulja a gércei bányát, ha babonás lennék azt mondanám hogy átok ül a gércei nyersanyag előforduláson, hiszen a megnyitás óta, 1984 óta már hat tulajdonosváltozás volt, 9 ügyvezető-igazgatót fogyasztottak el és a kitermelés rendkívül alacsony szinten mozog, hiszen a 20 év alatt nem termeltek ki többet 40 ezer tonnánál ami rendkívül alacsony szint.

– Mekkora vagyonról van szó.

– Magyar Geológiai Szolgálat által nyilvántartott ásványvagyon 120 millió tonna kitermelhető vagyon 90 millió tonna, ennek a nemzetgazdasági értékét ebben az évben a Geológiai Szolgálat 28 milliárd forint értéken tartja nyilván. Talán ez is izgatja mindig az újabb és újabb befektetőket, hiszen a bányászati joggal ilyen nagyságú értékhez jutnak.

– Hasznosítják ezt egyáltalán?

– Óriási igény lenne a mezőgazdaságban, hiszen egy természetes anyag, amely különösen az ökológiai gazdálkodásban lenne keresett, hogyha például az ökológiai gazdálkodók megkapnák azt az állami támogatást amely két éve elmarad és amelyből tudnának alginitet is venni. Rendkívül összetett, komplex talajjavító anyag, amellyel kiváltható a műtrágya, pótolható az a szerves trágya, szerves anyag, amely egyre kevésbé áll rendelkezésre a mezőgazdaságban, nagyon jó talajjavító környezetkímélő anyag lehetne, ha egy olyan állami támogatás járulna a felhasználáshoz, amely a meszezéshez is jár amellyel a talajoknak a szerkezete, tápanyag utánpótló képessége javítható.

– Végül is mekkora kára származik a magyar államnak ebből ön szerint?

– A Magyar Államnak a kára az elmaradt bányajáradék értéke, amely nyilvánvaló, hogyha ezt az alginitet is legalább olyan mértékben bányásznák, mint a hozzá hasonló zeolitot, vagy bentonitot, akkor a bányajáradék is a mostani értéknek többszöröse, esetleg többször tízszerese lehetne. A közvetett kár az, hogy nem tud eljutni ez az alginit a felhasználókhoz és ez által a talajállapotunk sínyli meg ennek a kárát. Ez is nemzeti vagyon, sőt a legnagyobb nemzeti kincsünk a termőföldünk. Manapság, amikor ENSZ-program az elsivatagosodásnak a megállítása, ebben az alginit különösen fontos szerepet tölthetne be, hiszen egy kiló alginit kb, 1 liter vizet képes megkötni és sokáig a talajban tárolni. Ezáltal csökkenti a deflációt, a széleróziót és megköti a talajt és termővé teszi.

– Most megy a bánya eladása, tudni lehet-e hogy ki vette meg vagy kié a bánya?

– 32 éve foglalkozom az alginitkutatással, mint magánembernek nincs erre információm, ami a napilapokban megjelent, hogy az Alginit Kft tulajdonosa csődbe került felszámolták és a tulajdonosnak a vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy ez rendkívül nagy kincs, ami csökkentheti az ő veszteségeiket. Amikor előadásokat tartok az alginitról, az emberek mindig megkérdezik, hogy ugye ez nem fog külföldi kézbe kerülni? Most nem tudom, hogy eladták-e Magyarország legnagyobb alginitvagyonát, vagy még mindig árulják. Mi azt szeretnénk, ha az alginit vagyon a magyar nemzet érdekében hasznosulna, a magyar gazdák számára jutna minél könnyebben hozzáférhetővé.

Bejegyezte: Bakó Tibor

Forrás: http://pusztaigazsag.blogspot.com/2011/11/magyarorszag-nemzeti-kincse-az-alginit.html

Öt hatalmas csillag mintájú fényezett gránitoszlop – Az apokalipszis kövei

Öt hatalmas csillag mintájú fényezett gránitoszlop

A legfurcsább emlékmű Amerikában fenyegetően közeledik egy terméketlen dombtető fölött Északkelet-Georgiában. Öt hatalmas csillag mintájú fényezett gránitoszlop emelkedik ki a földből. A sziklák 16 láb magasak és darabonként 20 tonnák. Miközben megközelítjük az építményt, nehéz azonnal nem az angliai Stonehenge vagy 2001-es vészjósló monolitra – az Űr Odüsszeia filmből – gondolni .1980-ban építették állítólag, és ezek a sápadt szürke sziklák csendben várják a világ végét, ahogy legalábbis tudjuk.

Georgia Guidestones-nak hívják az emlékművet http://en.wikipedia.org/wiki/Georgia_Guidestones , ami egy szép misztérium — senki sem tudja pontosan,hol és mikor készítették. Az egyetlen kulcs az eredetéhez egy közeli emléktáblán van az alapnál — ez megadja a dimenziókat és elmagyarázza a mozgását bonyolult rovátkák és lyukak sorozatával a napnak és a csillagoknak — and maguk a vezetők, útmutatások, amiket faragtak a sziklákba. Ezek az utasítások nyolc nyelven jelennek meg, ami az angoltól a Swahili-ig terjed és egy különös New Age ideológiát tükröz vissza. A kövek úgy gondolják utasítások egy közelgő apokalipszis kevés számú túlélőinek arra, hogy hogyan próbálják meg a civilizációt helyreállítani. Nem mindenki ért ezzel az elképzeléssel persze teljesen egyet. A kőoszlopok névtelen építészei természetesen nagyon is tudták hogy mit miért tettek. Az emlékmű egy olyan pontosan konstruált szerkezet, ami hibátlanul követi a napot.
A Georgia Guidestones története 1979 júniusában egy péntek délután kezdődött, amikor egy elegáns ősz hajú úriember érkezett Elbert megyébe, az Elberton Granite Finishing irodáiba vezető útján Robert C Christian-ként mutatkozva be. Azt állította, hogy egy a hűséges amerikaiból álló kicsi csoportot képvisel, aki megtervezte egy szokatlanul nagy és összetett kőemlékmű üzembehelyezését. Christian Elbertonba azért jött — a megyei székhely és a világ gránitfőváros — mert azt hitte, hogy a kőbányái termelték a legjobb követ a bolygón.
Joe Fendley az “Elberton Granite” elnöke, aki szórakozottan rábólintott, megzavart a tempó, hogy befejezzék a hétre bérlistát. De mikor Christian elkezdte hogy írja le azt az emlékművet, amire ő gondolt, Fendley leállította azt, amit tett. Nem csak azért amit ez az ember kért, aki nagyobb köveket akart, mint amit eddig fejtettek a megyében, vágásilag befejezve és összegyűjve akarta őket valamilyen fajta óriási csillagászati eszközbe.
A világban mi akar ez lenni? kérdezte Fendley. Christian elmagyarázta, hogy az a szerkezet amire gondolt egy iránytűként, naptárként és óraként  fog szolgálni. Szintén szükséges volna, hogy bevéssék a kövekbe amit felírtak, a világ jelentős nyelvei közül nyolcban. És ennek késznek kellett lennie a legtöbb katasztrofális esemény ellenállóságára, hogy az emberiség meggyötört maradéka rátermett legyen hogy felhasználja ezen útmutató köveket visszaállítani a civilizációt.

Magyarázat

1. Az emlékmű a legmagasabb pontján fekszik Elbert megyének és úgy orientálták, hogy követi a Nap kelet-nyugati migrációs év-körét
2. Egy napéjegyenlőségen vagy a napfordulón azon látogatókat, akik állnak a “posta nyílás” nyugati oldalánál, felkészítik, hogy lássák a napot emelkedni a horizonton.
3. Egy szem-magasságú lyuk, amit belehelyeztek a központi támoszlopba, felfedi a szemlélőnek a déli oldalon, hogy lokalizálja a Sarkcsillagot a Polarist.
4. Egy 7/8 hüvelykes lyuk, amit keresztül fúrtak a fedőkövön, egy napsugarat vetít a központi oszlopra, és délben pontosan eltalálja az év napját.

Fendley szerint az elkészítés ára többszörösen  magasabb mint bármilyen projekt, amivel azelőtt megbízták. A munka különleges eszközöket, berendezéseket és fizetett tanácsadókat igényel. De Christian csupán rábólintott és azt kérdezte, hogy ez milyen hosszú időt igényel. Martin szerint – akit Fendley felhívott, hogy egy őrült pasi egy különleges emlékművet akar – mikor ez a pasi megmutatkozott nagyon jó és drága öltönyt viselt, ami arra késztette, hogy kicsit komolyabban vegye. Szerinte szépen beszélő és nyilvánvalóan művelt személy volt.
Martin természetesen meg volt hökkenve, amikor ez az ember egyenesen azt mondta neki, hogy R C Christian egy álnév. Hozzátette, hogy a csoportja 20 éven keresztül titokban tervezte meg az emlékművet és örökre névtelen akar maradni.
Mikor Christian visszatért a jelenlegi helyszín felderítéséről a bankhoz hétfőn, Martin megmagyarázta, hogy nem tudja meg csinálni az álnév miatt, hacsak nem ellenőrizhetné le az igazi azonosságát és kap egy kevés biztosítást, hogy tud fizetni ezért a dologért. Végül megtárgyaltak egy megállapodást:  Christian felfedné az igazi nevét ami felkészíti Martint arra az ígéretre, hogy az egyetlen közvetítőjeként szolgáljon, és aláírjon egy bizalmassági megállapodást amiben megfogadja, hogy soha se fedi fel az információt egy másik léleknek. Azonkívül beleegyezik, hogy megsemmisít minden dokumentumot és feljegyzést, ami kapcsolatos a projekttel, amikor kész lesz. Azt mondta, hogy át fogja küldeni a pénzt a különböző bankokon keresztül az országba – mondta Martin – mert azt akarta, hogy ne nyomozhassanak utána. A városból való távozása előtt Christian Fendleyvel megint találkozott és megajándékozta az építési vállalkozót egy cipősdobozzal, ami tartalmazta az emlékműnek egy fából készült modelljét – amit akart – részletezve és nagyjából plusz 10 oldal  részletes leírást. Fendley elfogadta a modellt és az utasításokat de szkeptikus maradt addig, amíg Martin pénteken felhívta a következővel, hogy éppen megkapott egy 10,000 dolláros letétet. Azután Fendley abbahagyta kérdezősködést és elkezdett dolgozni. “Az apum szerette a kihívást”, mondta Fendley lánya, Melissa Fendley Caruso, és ezenkívül még azt mondta, hogy ez volt a legkihívóbb projekt Elbert megye történelmében.
A Guidestones szerkezete azon nyár folyamán mozgásba lendült. Fendley vállalata lelkesen több száz fényképben dokumentálta a munka haladását. Légkalapácsokat használtak arra, hogy kivéssenek 114 lábat a sziklából a Pyramid Quarry-nél miközben kutattak a nagy darab gránitok után, amik elég nagyok ahhoz, hogy a végső köveket alakítsák ki belőle. Fendley és a legénysége visszatartották a lélegzetüket, amikor az első 28 tonnás táblát felemelték a felszínre miközben azon töprengett, hogy a fúrótornyaik nem e hajlanának meg a súly alatt. Fendley és Martin segítettek Christiannak Elbert megyében megtalálni egy megfelelő helyet a Guidestones-nak: egy lapos tetejű dombot, ami felülkerekedik látványban a 7 dupla farm legelőin minden irányban. 5,000 dollárért Wayne Mullinex tulajdonos jóváhagyott egy 5 acre területü tervet. A fizetésen felül, Christian adott egy életre szóló marha-legeltetés jogot Mullinexnek és a gyerekeinek, és ezek alapján Mullinex építési vállalatával sikerült lefektetnie az alapítványt a Guidestonesnak. A föld vásárlásával a Guidestones jövőjét felállították. Christian mondta mellékesen Fendleynek a gránitvállalati irodánál, hogy nem fogsz sohasem látni engem még egyszer. Christian ekkor sarkon fordult és kisétált az ajtón. Christian ezentúl a kapcsolatot Martinnal tartotta, de  kétszer sosem jelentkezett ugyanarról a helyről.
Az asztrológiai leírások részletessége a Guidestones-nak viszont annyira összetettek voltak, hogy Fendleynek kérnie kellett egy csillagász szolgáltatásait a Georgiai Egyetemről, hogy segítsen megvalósítani a tervet. A négy külső követ a nap éves migrációjának a határai alapján kellett tájolni. Az emlékmű főbb jellemzője a 10 parancs volna, amit belefaragtak a külső kövek mindkét oldalába nyolc nyelven: angol, spanyol, orosz, kínai, arab, héber, hindi, és Swahili. A fedőkő oldalaiba egyiptomi hieroglifákkan, klasszikus görög, szanszkrit, és babiloni ékírással véstek (let these be guidestones to an age of reason).

Felmerült, hogy az egész csak egy túristacsalogató emlékmű, amit Martinék eszeltek ki, hogy a világ minden tájáról odacsalogassák az érdeklődőket. A 2 úriember Martin és Fendley szavahihetőségét mindenesetre egypáran megkérdőjelezték, emiatt hazugságvizsgálatra került sor, amin mindketten átmentek. Egy helyi miniszter, James Travenstead akkor megjósolta, hogy okkult csoportok fognak összeseregleni Guidestones-nál szertartásokat végezni. Martint még a közeli ismerősei is arról faggatták, hogy hogyan tudta elvégezni az ördög munkáját. 2005 tavaszán mindenesetre felkerült a National Geographic utazási listájára   ( Geotourism MapGuide to Appalachia ). De sok ember aki olvasta azt amit írtak a kövekre, nyugtalan volt. Természetes  fenntarhatósága az emberiségnek 500,000,000 fő alatti örök létszámban. A harmadik utasítás szerint pedig egy új közös nyelv felé kell irányítani az emberiséget. Ez az üzenet azért érdekes, mert a Jelenések könyve figyelmeztet egy közös nyelvre és egy világ kormányra az antikrisztus vezetésével.
Egy 1981-es cikkben az UFO Report havi magazinban idézték Naunie Batcheldert, ahogy megjóslta, hogy 30 éven belül a vezetők igazi célját felfedik.  Közvetlenül felülről nézve a Guidestones egy X-et formáz, egy tökéletes landolási zónát.
Egy aktivista nevezett Mark Dice, The Resistance Manifesto címü könyv szerzője. 2005-ben elkezdte követelni, hogy a Guidestones-t törjék össze milliónyi darabra. Azt állítja, hogy az emlékműnek van egy mély Sátánista eredete. Dice szerint, Christian egy Luciferista titkos társaság magas rangú tagja volt az “Új Világrend” arcvonalában. Szerinte az elit azt tervezi, hogy sikeres életmeghosszabbító-technológiát fejleszt ki az elkövetkező évtizedekben, ami majdnem le fogja állítani az öregedést, és a Föld magas számú aktuális népességével félnek attól, hogy a tömegek olyan erőforrásokat fognak felhasználni, amit az elit  magának akar.
Jay Weidner, egy korábbi seattlei rádiókommentátor, nagy műveltségű összeesküvés vadász, nagyon sok időt és energiát fektetett be a legnépszerűbb feltevések közül az egyikbe. Ő volt az aki a Fulcanelli által írt Hendaye cikluskeresztről is készített egy filmet. Azt taglalja, hogy Christian a megbízó és az üzlettársai Rózsakeresztesek voltak. A Rózsa Kereszt Rendjének, olyan misztikusoknak titkos társaságának a követői voltak, ami Németországból származik, és a természettel kapcsolatos ezoterikus igazságok, a világegyetem, és a lelki birodalom megértésével fohlalkoztak ami elrejtett átlagemberek elől. Weidner gondolata szerint ez egy tiszteletadása a Rózsakeresztesek részéről egy embernek, a legendás 14. századi alapítójuknak akit R C Christian-nak hívtak , akit először Frater C.R.C.-ként azonosítottak, és Rózsakeresztes Krisztiánként ismerjük.
Weidnernek a Guidestones céljáról szintén van egy elmélete.  Hiszi hogy ez a hermetikus és alkímiai hagyományokon alapuló csoport, nemzedékeken átívelő tudást adott át egy olyan napciklusról, ami 13,000 évenként tetőpontra hág. Ezalatt a tetőpont alatt, rendkívüli méretű koronálistömeg kilövellések okaként hiszik azt, hogy a Föld ciklikusan elpusztul. Időközben a Guidestones mögött álló árnyékszervezet most alakít ki egy bolygó szintű káoszt Weidner szerint. Ez az USA legutóbbi pénzügyi rendszerének összeomlásával kezdődött, és végül folytatódni fog az olaj és élelmiszerellátások jelentős megszakításaiban. Lázadásokat és etnikai háborúkat fog kialakítani  világszerte, amely események természetesen mind a 2012 december 21-ei “Nagy Eseményhez” vezetnek. Le akarják hangolni a népességet, mondja Weidner és szerinte is a Guidestones lényege utasítani a túlélőket. Martin természetesen ezen elméletekre csak rázza a fejét és keményen gondolkozik rajta, hogy ír egy könyvet, ha éppen nem viszi magával a sírba a titkot.
2 tényállás az itt elhangzottakban mindenképpen megfontolandó. A rózsakeresztes csoport és az X formáció kialakítása, ami ha úgy vesszük a Nap tiszteletére is lett kialakítva. Az X szimbólizmus a rózsakereszteseknél, de másoknál is egyfajta csillagkapu szimbólizmus, ami jelenti egyben “Krisztust” is. Tény, hogy a 2012-es időpont körül várnak nagyobb napkitöréseket, még ha a jelenlegi ciklus igen zötykölődve is indult. Erre még most is a Napfizikusok 50-50% esélyt adnak, de előfordulhat csendes időszakban egy váratlan esemény is. Ami lényeges az időponttal kapcsolatban a hangolódás, ami egy-egy ilyen csillagkapu eseménynél történik, mikor is a DNS mint univerzális szoftver és test elektromágneses antennája érzékeli a változást. Az elit erre az eseményre hangolja a mit sem sejtő nyájat. Hogy mi a lényeg? Éld az életedet boldogan, nem törődve az anyagiakkal, akármilyen gazdasági csőd fenyeget, mert az csak lehangol és visszahúz. Az elit legjobb fegyvere a média, ahol nap, mint nap rémisztgethet, hogy egyre csak lejjebb, és lejjebb tolja a kedélyállapotod. Minden nap valami új eseménnyel szórakoztatva a TV hipnotikus transzába eső fogékony kis agyacskákat.

Törvények apokalipszis esetére: Georgia Guidestones, USA

A georgiai Elbert County-domb az 1980-as évek óta a világ talán egyik legmegdöbbentőbb, ugyanakkor legfélelmetesebb emlékművének ad otthont, nevezetesen a számos vitát kiváltó és máig titkokkal övezett Georgia Guidestones-nak, egy monumentális gránit kőcsoportnak, melynek legfőbb funkciója a találgatások szerint az, hogy az elkövetkező apokalipszis után a túlélők számára támpontot nyújtson az emberi civilizáció visszaállításához.

Az egyenként húsz tonnás és hat láb magas kövekbe – melyeket elhelyezkedésük és külalakjuk miatt az amerikai Stonehenge-ként is emlegetnek – nyolc nyelven vésték bele az egyfajta törvényként funkcionáló tanácsokat, emellett rövid üzeneteket tartalmaznak ősi nyelveken – ógörög, babiloni, egyiptomi hieroglifák, szanszkrit – is.

Az egy elásott időkapszulát is magában foglaló kőcsoport naptárként, iránytűként és óraként is funkcionál – többek között a napsugarak délben az adott dátumra vetülnek, emellett lokalizálja a Sarkcsillagot is -, emellett egyfajta New Age ideológiát közvetít, melynek számos támogatója és ellenzője is akad világszerte.

Az utasítások többek között a Föld átgondolt benépesítésére, az emberiség közös nyelvben való egyesítésére, a mértéktartásra, az igazságosságra, a hasztalan hivatalok kerülésére, a társadalmi felelősségvállalásra, a szépség, a szeretet és a harmónia keresésére, nem utolsósorban pedig a természet tiszteletére buzdítanak, nem véletlen azonban, hogy az első parancs, miszerint az emberiség számát 500 millió alatt kell tartani, világszerte komoly felháborodást keltett.

Míg a kövek olyan pártolókat tudhatnak maguk mögött, mint Yoko Ono, vannak, akik az Antikrisztus megnyilvánulását, illetve az összeesküvés-elméletek alapjaként szolgáló Új Világrend megteremtésének parancsolatait látják benne. Sőt, X-alakja miatt a földönkívüliek számára megjelölt leszállópontként is definiálták már. A feltevések tisztázását az sem könnyíti meg, hogy a kövek készíttetőjének kilétét máig homály fedi.

Forrás : http://hajnalhasadas.hupont.hu/9/georgiai-emlekmu

http://www.femina.hu/utazas/a_vilag_3_legfurcsabb_dobbenetes_muemleke